Többen is felvetették az elmúlt 24 órában, hogy Arató Andrásnak vissza kellene vonulnia a közélettől.
Valóban. Úgy első megközelítésképpen ez jó ötlet.
Arató András visszavonul a közélettől, s akkor aztán jól van. Jól lesz.
Persze az is kérdés, Arató András a közélet mely részében van jelen, ahonnét tehát vissza kell vonulnia, a közélet mely szegletében jelent bármiféle tényezőt ez a rosszarcú, gusztustalan, ávós-lelkületű gyűlölködő.
Szóval ahonnan ez visszavonulna, az nem tűnne fel senkinek.
Éppen ezért felvetődik a kérdés: nem lenne jobb, ha maradna?
Abban az iszamós, büdös, pöcegödör aurájú közegben, melyet nap mint nap összeken önmagával a „bolgárúr” meg a többi. Például ez az Arató. Maradjon csak ott, ahol van.
Ez ugyanis egy biztos, stabil pont a normalitás világának.
Ott a villogó vészjelzés, hogy micsodák vannak odaát, s miktől kell megóvnunk mindent – mindent, ami fontos, ami szép, ami emberi.
Kötter Tamás ezt írta legfrissebb bejegyzésében:
„Ha tehetnék, az Andrássy út 60.-ban kínoznának jobboldaliakat – ilyenek, ilyenek voltak és ilyenek is maradnak. Miért ilyenek? Mert itt a földön akarják megváltani az embert, mégpedig a politika segítségével. Azt hiszik, hogy a kezükben van ennek a földi üdvtörténetnek a kulcsa, és ha így van, akkor mindenki, aki nem követi őket, a »gonoszt szolgálja«, vagy ahogy ők mondják, a történelem rossz oldalán áll és ezért elpusztítható. Mióta 1919-ben kidugták a fejüket a történelem csatornáiból, nem tesznek mást, csak pusztítanak: egyént, társadalmat, anyagi javakat. Mi dolgunk pedig, hogy megállítsuk őket. És istenemre mondom, meg is fogjuk‼️”
Igen. Valahogy így.
Éppen ezért tűnik fontosnak, hogy ez a darab ott maradjon, ahol van. Hiszen, ha eltűnne, ha az összes eltűnne, idővel elveszítenénk az iránytűt, odalenne az önvédelmi reflexünk.
Nézzünk egy érthető példát: ha egy csipetnyi patkányürüléket beleteszünk bármibe, undorító, ehetetlen, hányingert-keltő lesz a végeredmény. Na most, pontosan ugyanez a helyzet, ha egy csipetnyi aratóandrást teszünk akármibe. Ezért kell ott maradnia, ahol van.
Mert mindig tudnunk, éreznünk kell, miből mit főznek odaát.
Borítókép: Arató András (Forrás: Facebook)
