A „nem pártmédiaként” beharangozott Kontroll elindult. Jobb cég- és csatornanevet nem is választhatott volna Magyar Péter öccse, Márton, hiszen betegesen kontrollmániás bátyja vélhetően haza fog járni a Kontrollba, de az igazi mégiscsak az lenne, ha az öccse faggathatná majd az egyik NER-en túl adásban a Messiást. Ízlésesnek ízléstelen lenne, sose láttunk ilyet, de ez, lássuk be, Magyaréknak kihívás. Bármi jöhet, ami addig atipikus volt.
A kis Magyar épp azzal magyarázkodott a Magyar Hangnak (ejh, de szép magyarkodás ez így), hogy nem érti, miért gyanús, hogy harmincegynéhány éves korában (bármi kirobbanó teljesítmény nélkül) médiát alapított, miközben ő már milyen régóta dolgozik a médiában. Érthető a fennakadt szemöldöke a méltán ismeretlen médiaszakembernek, hiszen melyikünkre ne lenne jellemző itt, az újságírók jobboldali térfelén, hogy karrierje során ne alapítottunk volna médiát úgy három-négy alkalommal egyenként.
Magyar Márton nagyot akart durrantani, és az első adásra a bátyjára a Harmadik Pólus kóserpecsétjét rátevő kultúroligarcha Puzsér Róbertet, valamint a Tranziton Lánczi Tamással szemben felsülő Ligeti Miklóst hívta meg a Transparency Internationaltől.
Talán a pojácaságméteren nem teljesít olyan durván Márton, mint a báty, de az azonnal látható, hogy Friderikusz átlátszó modorossága és idegesítő tudálékossága zsinórmértékként szolgált az újdonsült médiaguru életében.
Az SZFE-n Rangos Katalin osztályában pallérozódó Magyar Márton annyira hitelesen hozza a ballib értelmiségi újságírót mind szóhasználatban, hangsúlyban, manírokkal, mind pacekjával, hogy szemünket hunyorítva a mára joggal elfeledett Dési Jánost láthatjuk megelevenedni magunk előtt. Már csak egy nyomorult toll hiányzik a kezéből.
„A mi rendszerváltásunk hűtőládaváltás volt” – mondja Puzsér, aki már követhetetlen mennyiségben hajtogatja ugyanazt a magyar demokráciáról alkotott betűtészta-levesét, és őszintén szólva, már a kirohanásaival együtt is szörnyen unom a palit. De mivel rajongói bázisa erős átfedést mutat a Tisza Párt feketeöveseivel, így muszáj kerülgetnünk korunk Aczél elvtársának üdítőnek cseppet sem nevezhető jelenlétét. Ligeti magabiztosan állítja a NER jövőbeli totális végét, amiből kiviláglik a reményén túl a személyes hozzáadott jelentősége is, és hát látva a Transparency aknamunkáját, ügynökük igyekszik is becsülettel ellátni a feladatát. Az édeshármas, miközben hevesen bólogatva egyetértett a következő rendszerváltás igényében és valóságában, az értelmiség felelősségéről is beszélt, és furcsa módon épp a zsenge Magyar Márton óhajtja leginkább a Szárszó 2.0-t. Aztán nagyjából fél óra után abbahagytam, mert a The Scientistben, az Astronomyban és a National Geographicben egyszerre NEM publikáló, ott impakt faktorát NEM növelő dr. Puzsér fizikai és csillagászati okfejtésekbe kezdett. Ennek hallgatására még én sem vagyok kényszeríthető.
Félelmetes továbbá azt is megtapasztalni a NER-en túlban és a kis Magyarban, hogy mennyire panelszerűen pufogtatja bátyja rossz lelkészi dialektusban előadott memoritereit, illetve azt, hogy mennyire imádja saját magát, csakúgy, mint Magyar Péter. Ahogyan testvére elhitte magát a politikában, úgy ő maga is mindenféle belső kritika nélkül garázdálkodhat a saját médiájában.
Örül a szívem, mennyire tehetséges ez a család. Nagyfater, muter, tesa. Ez az ország egy kincsesbánya.
Az Isten óvjon minket az új kincstárnokoktól!
Alant húz a mélybe a Magyar Média:
