Bevallom, bármennyire nyitottan is állok a világra, és mindkét oldal médiáját különösebb finnyásság nélkül fogyasztom, a FrissHírek tartalmaira nem vagyok hajlandó rákattintani. Ugyanis a G-nap egyik legellenszenvesebb – egyúttal legjelentéktelenebb – szerkesztő antitalentuma, Zimon András a felelős az ottani tartalmakért.
Ám mivel Ábrahám Róbert volt a vendég a csatorna Szorító című műsorában, így erőt vettem magamon, és végignéztem a magyar média legforróbb témáját vivő Robi barátomat Havas Henrik vendégeként.
Havas jó ideje elvan magában. Úgy értem, az ő korában tökéletesen megfelelő státusz Gattyán György egykori médiájában lébecolni, sztorizásait immár egy ideje nem sufni minőségű Facebook-videókban kell megszenvednünk, hanem kapott egy rendes podcastet. Eddig Dömsödi Gáborral szórakoztatták a nézőket, aztán állítólag összekaptak, azóta a rövidnadrágos, egyetlen pólós Zimon készít Dömsödivel kínos beszélgetéseket. Havasnak így saját műsora lett: ez a Szorító.
Nem lenne Havas Havas, ha ne kezdené azonnal trehány és felkészületlen módon – vagy szerkesztője felkészületlensége miatt – eltévesztett névvel felkonferálni a vendéget. Puzsér óta tudni, Ábrahám Robi születési családneve Rostás. Havas ezt Orsósként adta elő. Az embernek nézőként is égni kezd a feje Havas helyett egy ilyen tiszteletlen és bántó nyitás láttán.
Havas Henrik 75 éves. Meg kellett nézzem. Egy egész karriert épített fel nyegleségre és pökhendiségre, és bár vitathatatlan érzéke volt mindig is az interjú műfajához, a szocialista módon megszokott újságírás egén valóban egy üdítő forma volt, de megosztó mivolta mindig is nagyképűsége miatt volt neki felróható.
Ebben a műsorban sem telik el tíz perc sem, rögtön megtudhattuk, micsoda botrányos politikai ügyeket göngyölített fel, milyen nagy sikerű könyveket írt. Volt egy pont, amikor saját vendégét utasította figyelemre, mert most ő fog beszélni. Az embernek olyan érzése kezd lenni ezt látva, mintha Havas lenne a vendég a saját műsorában.
De szaladjunk az ominózus jelenetig, ahol, mint Jessep ezredes az Egy becsületbeli ügy zárójelenetében, úgy áll elő beteges büszkeségével átitatva Havas, hogy „mi abban a pláne, hogy a Lakatos Márk-ügy esetében felbugyogó bűncselekményekben százával, ezrével árulják a gyerekeket (…), hogy most miért döbben meg mindenki hirtelen”. Ő tudta, mindenki tudta. Igen ám, de akkor miért nem állt elő vele? De erre is választ kapunk a Szorítóban.
Nem is feltétlenül attól félt Havas, hogy nem fog munkát kapni a kereskedelmi tévéknél, hanem attól, hogy elteszik láb alól. Értik?! Ugyanez volt a visszakozásának hátterében akkor is, amikor végül mégsem fejezte be és adta ki a homoszexuálisokról írt riportkötetét. Nyílt titokként bagatellizálja az újságírás doyenje a meleg médiaelit undorító viselt dolgait, és 75 éves korára azzal kérkedik, hogy ő tudta, ő látta, ő feltárta… Csak épp be nem fejezte, csak épp nem tett feljelentést.
A médiatörténeti beismeréses öntömjénezés
nézhető vissza:
