Semmilyen módon sem számolható ki jelen pillanatban Magyarországon az, hogy miként csapódik majd le, mennyi szavazatvesztést vagy -nyereséget jelent majd 2026-ban egy-egy Magyar Péterre adott kormányzati reakció. Még akkor sem, amikor ezekben a percekben is versenyt licitál minden dollárbalos médium az ügyben, hogy hány százalékot hozott a Tiszának a Menczer-hadművelet, ha Török Gábortól Somogyi Zoltánig minden kormánykritikus elemző – ha szépen kérik – azt is meg tudja mondani talán, hány új tiszás lett az affér után egy éjszaka leforgása alatt, darabra.
Személy szerint megértem az óvatos konzervatívot, aki attól tart, amit Magyar pribékjei kánonban ordítanak gúnyosan a közösségi médiában, miszerint tíz százalékkal nőtt a Tisza-szimpátia a kommunikációs igazgató fellépése nyomán. Amúgy mégis hogyan számolják ezt ki?! Én úgy tudom, egyelőre kizárólag egy EP-választásos országos szondánk van, ami hitelesnek mondható. De megértem a február óta felzaklatott halmazállapotú vérmes jobbosokat is, akik háromnegyed év elteltével nemcsak a közügyeink újbóli tematizálási kézbevételét, hanem egyenesen a Magyar Péterrel szembeni karakán – értsd: visszaugatós – stílust kérik számon a kormányzaton.
Teszik ezt azért, mert látják, hogy a Teszkós Jézus nemcsak felelőtlenül ígérget, pofátlanul jár-kel, de már bicskanyitogatóan fenyegetőzik is.
És úgy érzik, ha nem teszik irányba ezt a senkiházi árulót, ha nem mutatják meg neki, hogy „hol lakik a Horkai Gyuri bácsi”, akkor egyre inkább elkanászodik, és végképp elhiszi magát The Man, aki nem a kamion. Mindkét álláspont érthető, és bizony, mindkét álláspont akár egyszerre is ott van minden jóérzésű jobboldaliban.
Amit azonban nem értek, hogy mégis hogy a fenébe létezik az, hogy míg február óta szenvedi meg a teljes magyar közvélemény egy gyakorló elmebeteg közéleti ámokfutását, tapasztalja meg törvények felett állását és viseli el gyalázatos, minősíthetetlen és otromba stílusát – sok esetben nőkkel szemben –, a pár hónapja még összefogásokban hívők miért csak Menczer Tamás színpadra toppanása óta váltak hirtelen prűddé.
Hol a francban voltak eddig az igényes demokrata ellenzék eltartott kisujjai?! Hogyhogy nem sikerült a teflonarcú OnlyFans-modell (copyright by Ambrózy) esetében felfedezni eddig a közbeszéd gyalázatos nívótlanságát, a hatalmi agressziót, a másik arcába mászást, a provokatív kérdések idegesítő egymásutániságát, a kihaénnem habitust?! Miért csak Menczer váltja ki a társadalmi prüdériát az amúgy a Facebookon artikulálatlanul a Tinder-politikusért rajongó kapuzárási munkacsoportból és golfklub-tagságis bróker Szebásztiánokból?
Hát, persze, a jó öreg kettős mérce. De ez ide már kevés. Ez annál jóval tovább mutat. Amit Menczer Tamás előidézett, azon lehet maszatolni, ártott vagy használt-e a Fidesznek, morzsolt-e vagy egybentartott, de világosan megmutatta a rendszerváltás utáni magyar politikai kultúra végét, és valami egészen más, erényöv alatti új formáját.
És erről nem Menczer Tamás tehet! Ő csak megmutatta, hogy ha kell, a kormány ott tud lenni az angol negyedosztályban is, nemcsak a Premier League-ben. Ott meg ugyebár a sportág ugyanúgy a foci, csak több mentőautó kell a pálya szélére.
És beszédes volt azt is látni, hogy minden idők Man Of The Year-e rögtön nem keménykedik, ha valaki vissza mer szólni az ő bántalmazó stílusában.
