Havas Henrik „tanár úr” több interjúban is elmondta: a karrierje elején elhatározta, hogy sok kollégájával ellentétben ő nem lesz unalmas jó fej riporter, hanem kicsit fellengzős, gőgös stílust fog felvenni. Mi tagadás, az idők során egyre jobban belenőtt ebbe a szerepbe, útközben viszont eltűnt a szakmai alázat, a jó ízlés, sőt a józan ész is.
Mára egy új képességet is kifejlesztett: a jogi diploma, az egyetemi tanárság, a tekintélyes tévés múlt ellenére is rendkívül bárdolatlannak tűnik. Sőt, a bárdolatlan szó már nem is adja vissza rendesen azokat a „magasságokat”, ahol Havas Henrik tart. Az új pápa megválasztása kapcsán ugyanis olyan bejegyzést tett közzé, amelyben sikerült az utóbbi időben bemutatott közösségi-médiás ámokfutását is alulmúlnia.
„Tanár úr” – akit saját bevallása alapján egy rendkívül vallásos családban kereszteltek meg – ugyanis azon örvendezett: nem Erdő Péter bíborost, esztergomi érseket választották szentatyának. A bejegyzés végére ráadásul a következő kommentárral mellékelte a magyar egyházvezető képét: „Erdő Péter. Majdnem azt írattam Ágival, hogy Antikrisztus”.
(Zárójelben itt jegyezzük meg, hogy a jó ízlést az élet egyik legfontosabb vezérelvének tartó „tanár úr” Ágnest, a titkárnőt mindig a keresztnevén említi, míg a saját feleségét kivétel nélkül a Havasné titulussal illeti. Zárójel bezárva.)
Mindenesetre úgy tűnik, hogy Ágnes jelenléte nem elég ahhoz, hogy megtartsa Havast a civilizáltság keretei között. A „tanár úr” mellől nagyon hiányzik valamiféle kontroll, amit a közös műsorokban annak idején Forró Tamás, vagy a közelmúltban Dömsödi Gábor jelentett. De hát hol vannak a régi szép idők, sőt akár csak a mérsékelten dicső közelmúlt? Mindenesetre annyi kijelenthető:
talán jól tette Havas Henrik, hogy elárverezte a Táncsics Mihály-díját, ugyanis szinte bárki másnál jobb helye lesz az újságíróknak adható legmagasabb szakmai elismerésnek.
