Klasszikus csárdakonyhát visznek, a hagyományos magyar halételek (halászlé, haltepertő, sült halak, harcsa- és pontypaprikás) mellett kínálnak sokféle húsételt is, de egy-egy alapanyagot nem variálnak erőltetetten, mint azt teszik más csárdák. Szerepel az étlapon többek között magyaros harcsamáj bazsalikommal, pacalpörkölt csontozott körömmel, libacomb párolt káposztával. Desszertként palacsintákat és „lütyüket” kínálnak.
Az árak értékarányosak. Az előételek 1390 és 5300 (utóbbi a saját nevelésű tokhal ikrájából készült kaviár), levesek 660 és 1350, halászlevek 1290 (halhús nélkül) és 3490, főételek körettel együtt 2500 és 5500, desszertek 600 és 1090 forint között kaphatóak.
Az itallap csárda-szinten kiemelkedő. Közel negyvenféle bort tartanak a környékről, valamint az országosan ismert termelőktől, kifejezetten kedvező áron, a szorzó a szaküzleti árhoz képest jellemzően kettes alatti. Néhány kivétellel minden bort kimérnek decire is. A sörválaszték nagyipari, szép viszont pálinkakínálat. Az árak itt is meglepően kedvezőek, két pálinka kivételével valamennyi gyümölcspárlatból 4 cl 1000 forint alatt marad, ami 2021- ben étterem- és csárda-szinten egyaránt ritka.
Kiszolgálás személyesség tekintetében pincérfüggő, de formálisan mindig udvarias.
A pontyot nemcsak halászlében, paprikásként és sütve kínálják, hanem füstölik is. A füstölt változat vásárolható elvitelre is, a tokhalkaviár, a pontypástétom a bajai gyufatészta és a hallé mellett. Jó állagú, kellemesen füstízű, nem túlsózott, remek előétel ez, amit helyben fogyasztásra tökmagolajos salátával tálaltak midőn legutóbb rendeltük, ezidőtájt brindza- salátával adják. Másik stabil, többször is rendelt fogásunk a haltepertő volt, melyhez a pontyot vékony csíkokra vágták, lisztbe forgatták, majd ropogósra sütötték. Kiváló sörkorcsolya. A halászlé is stabil pont, amit talán fél tucatszor is rendeltünk, érdekes, hogy más halászcsárdákkal ellentétben, melyek évtizedeken át pontosan ugyanolyan halászlét kínálnak, itt karakterében és minőségében is változó volt ez a kultikus magyar fogás, a jótól a katartikusig terjedt a minőség. A hal persze mindig friss és jó állagú, a lé a változó tényező. A birkapörkölt is volt már tökéletes, a hús tartására, a szaft sűrűségére, fűszerezésre egyaránt és volt, hogy kissé bő lére eresztették. Desszertet ritkán ettünk, egy ízben kipróbáltuk a mákos lütyüt, mely lényegében egy mákos guba-átirat volt, amit fagylalttal, átlagos (bevallottan pudingból készült) vaníliamártással és tejszínhabbal tálaltak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!