Ahol minden egyben van: Vitis Kúria, a Badacsony kapuja

Bebarangolva badacsonyi régiót – a legjobb éttermek, borozók, cukrászdák, reggelizők feltérképezésének céljából – a legkülönfélébb élményekkel gazdagodik az ember. Az összkép kedvező, több mint hatvan vendéglátóegység meglátogatása során kifejezetten rossz élményem sehol sem volt. Akadt undok, unott s eszméletlenül udvariatlan pincér kiemelkedő konyhával rendelkező helyen (nevesítsünk is, hogy ne vetüljön árnyék több tucat helyre, a szigligeti Aranypatkóról beszélek, melyre még visszatérek), akadt gyengécske langalló a Lacus Pelsóban, ahol viszont a kiszolgálással szemben nem merülhet fel kritika. De olyan helyet egyet sem tudnék mondani, ahol nem lehet kiemelni semmi jót.

Az éttermek egy jó részében a kiszolgálás és a konyha teljesítménye nem konvergál, márpedig az összélmény szempontjából az átlagfogyasztó számára majdnem azonos súllyal esik a latba a kettő. Annak ellenére így áll a helyzet, hogy van közöttük egy fontos kapcsolódási pont: a tulajdonos.

 

A gazda szeme hizlalja a jószágot, tartja a népi mondás, s ez lefordítható a vendéglők világára is. Ha a tulajdonosnak van ideje és energiája arra, hogy jelen legyen az étterem életében, és ért is a szakmájához, akkor ott jellemzően minden tökéletes vagy közelíti a tökéletest. Ennek a modellnek az ideáltípusa Csapody Balázs és az általa működtetett balatonszemesi Kistücsök.

Hasonló a helyzet, ha maga a tulajdonos foglalkozik a vendégekkel és átveszi a felszolgálói feladatokat, mint Szerencsés Györgyi a zseniális „farm to table” éttermében, a Graefl-majorban.

Ha az azonban a tulajdonosi kör élete szinte párhuzamosan fut az éttermekkel, megjelenik egyfajta esetlegesség. A Laposa borteraszon eddig két ízben fordultam meg, a kiszolgálással egyik alkalommal sem voltam megelégedve. Legutóbb kifejezetten udvariatlan volt a felszolgáló, az, hogy a vendég által egy gesztusra mondott köszönöm két ízben is válasz nélkül marad, még a mindennapi életben is főbenjáró neveletlenség, nemhogy a vendéglátásban, s akkor nem szóltunk a motiválatlanságról, érdektelenségről. Nem könnyű dolog végignyomni felszolgálóként egy szezont a Balatonnál, de aki beül egy cseppet sem olcsó, jó nevű helyre, joggal várja el, hogy örömmel látott vendégként legyen kezelve. A tulajdonosi körre visszatérve ugyanennek a családnak a tulajdonában levő Szőlőhegy bisztró a kiszolgálás szempontjából csúcsokat hódít, mind a pincér, mind a sommelier úgy teszi a dolgát, hogy azt tanítani lehet.

Fotó: A szerző felvétele

Az idei badacsonyi gasztroturné-maraton egyik legjobb élménye, ahol csak felsőfokon szólhatok mind a kiszolgálásról, mind az atmoszféráról, mind pedig a konyháról, az a Vitis Kúria, mely maga mögött tudhat legalább tucatnyit a Dining Guide által Top 100-ként listázott, illetve pontozott 142 étterem közül. Magyarán az országos élbolyhoz tartozik.

A terasz és a beltér berendezése igényes, a feszengésmentes elegancia uralja. A teraszról nyíló panoráma szavakkal leírhatatlan.

Mind a felszolgáló, mind az üzletvezető tökéletesen belövi a kommunikativitás megfelelő mértékét, a kedvesség, udvariasság, szívélyesség és magas fokú szakmaiság mellett.

Fotó: A szerző felvétele

A séf Újhelyi Ádám, aki – mint megtudtam – a lassan legendává érő zánkai Neked Főztem-ben dolgozott korábban, ahonnan két éve jómagam is mindent egybevetve remek élménnyel távoztam. A konyha az alapanyagokat tekintve a regionalitás és szezonalitás jegyében működik, a tartalmas, de kellően szűk étlap magyar és nemzetközi kreatív fogásokat kínál.

Fotó: A szerző felvétele

A gazpacho-t aszaltparadicsom- és kecskesajtbetétre a vendég előtt öntik, a lé üdesége, frissessége kicsattanó, ideális leves a nyári kánikulában. Hasonlóan telitalálat a sült céklás vöröslencse-saláta, igazi ízkavalkád, állagjátékokkal fűszerezve. Az étlap által ígért koriandert nem éreztem ki belőle, de fanatikus korianderrajongóként mondom, hogy így is pazar volt. Mellé kenyér helyett focaccia-szerű lángost (vagy lángosszerű focacciát) kaptam, mely a műfaj remekének bizonyult, akárcsak zárófogásom, a házi lekvárral kínált császármorzsa.

Fotó: A szerző felvétele

Mivel szokás szerint volánnál ültem, s még nem kóstoltam az itallapon szereplő alkoholmentes tapolcai Stari sört, gondoltam teszek egy kísérletet. A nullaszázalékos sörök között kiemelkedőnek találtam. Sokszor megfogalmazódott bennem az a félkomoly gondolat, hogy az alkoholmentes sörök nem véletlenül annyira rosszak, hogy az ihatatlanságot közelítik, a gyártók nem akarják csökkenteni a normál sörök forgalmát, attól tarthatnak, hogy a közönség átszokik az alkoholmentesre. Lehet, hogy a Stari egyszerűen nem vesz részt ebben a játékban.

Fotó: A szerző felvétele

S ha már az italoknál tartunk: a Vitis Kúria borlapja remek, több mint két tucat helyi bort tartanak a legjobbak nedűiből értő kézzel összeválogatva, ezeket néhány kivétellel decire is kimérik emberi áron. Itt az is életre szóló élményt nyújthat, ha egy borkorcsolyának rendelt fogással leülünk a teraszon borozni, és keressük a különbséget az egymástól 20-30 kilométerre fekvő bortermő falvak nedűi között.

Szívesen zárnám azzal a Vitis Kúriáról írottakat, hogy legközelebb jó lenne megkóstolni a kapros túrós derelyével, sümegi házi tejfellel és lazackaviárral kínált grillezett fogasfilét, vagy a rakott kelkáposztával és marinált lilahagymával körített marhapofát, de legközelebb jó eséllyel már más ínyencségekkel fognak várni.

Elérhetőségek

Vitis Kúria

Balatonrendes, külterület 016

Telefonszám: + 36 30 221 9009

Honlap: https://vitiskuria.business.site/

Borítókép: Vitis Kúria (Fotó: A szerző felvétele)