Hasonló a helyzet, ha maga a tulajdonos foglalkozik a vendégekkel és átveszi a felszolgálói feladatokat, mint Szerencsés Györgyi a zseniális „farm to table” éttermében, a Graefl-majorban.
Ha az azonban a tulajdonosi kör élete szinte párhuzamosan fut az éttermekkel, megjelenik egyfajta esetlegesség. A Laposa borteraszon eddig két ízben fordultam meg, a kiszolgálással egyik alkalommal sem voltam megelégedve. Legutóbb kifejezetten udvariatlan volt a felszolgáló, az, hogy a vendég által egy gesztusra mondott köszönöm két ízben is válasz nélkül marad, még a mindennapi életben is főbenjáró neveletlenség, nemhogy a vendéglátásban, s akkor nem szóltunk a motiválatlanságról, érdektelenségről. Nem könnyű dolog végignyomni felszolgálóként egy szezont a Balatonnál, de aki beül egy cseppet sem olcsó, jó nevű helyre, joggal várja el, hogy örömmel látott vendégként legyen kezelve. A tulajdonosi körre visszatérve ugyanennek a családnak a tulajdonában levő Szőlőhegy bisztró a kiszolgálás szempontjából csúcsokat hódít, mind a pincér, mind a sommelier úgy teszi a dolgát, hogy azt tanítani lehet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!