Bebarangolva badacsonyi régiót – a legjobb éttermek, borozók, cukrászdák, reggelizők feltérképezésének céljából – a legkülönfélébb élményekkel gazdagodik az ember. Az összkép kedvező, több mint hatvan vendéglátóegység meglátogatása során kifejezetten rossz élményem sehol sem volt. Akadt undok, unott s eszméletlenül udvariatlan pincér kiemelkedő konyhával rendelkező helyen (nevesítsünk is, hogy ne vetüljön árnyék több tucat helyre, a szigligeti Aranypatkóról beszélek, melyre még visszatérek), akadt gyengécske langalló a Lacus Pelsóban, ahol viszont a kiszolgálással szemben nem merülhet fel kritika. De olyan helyet egyet sem tudnék mondani, ahol nem lehet kiemelni semmi jót.
Az éttermek egy jó részében a kiszolgálás és a konyha teljesítménye nem konvergál, márpedig az összélmény szempontjából az átlagfogyasztó számára majdnem azonos súllyal esik a latba a kettő. Annak ellenére így áll a helyzet, hogy van közöttük egy fontos kapcsolódási pont: a tulajdonos.
A gazda szeme hizlalja a jószágot, tartja a népi mondás, s ez lefordítható a vendéglők világára is. Ha a tulajdonosnak van ideje és energiája arra, hogy jelen legyen az étterem életében, és ért is a szakmájához, akkor ott jellemzően minden tökéletes vagy közelíti a tökéletest. Ennek a modellnek az ideáltípusa Csapody Balázs és az általa működtetett balatonszemesi Kistücsök.
