A Ceausescu-korszak oktatáspolitikája az asszimilációs törekvések fő eszközei közé tartozott, így az illetékesek gondosan kigyomláltak minden olyan XX. századi erdélyi irodalmi művet a tankönyvekből, mely táptalaja lehetett volna a magyar nemzeti büszkeségnek.
Azt talán nem is kell külön említenem, hogy az Erdély hovatartozásával, Trianon igazságtalanságával kapcsolatos alkotások, például Reményik Sándor szívbe markoló irredenta versei nemhogy a tankönyvekbe, de antológiákba se kerülhettek be. Wass Albertről akkor még nem hallottunk, Kós Károly Kiáltó szava, Dsida Psalmus Hungaricusa indexen volt.
A legnagyobb hallgatás Nyirő Józsefet övezte, mindenki tudta, akit érdekelt téma, hogy be van tiltva, köteteit kéz alatt lehetett megvenni egy-egy nagyobb privát könyvtárat eladásra bocsátó örököstől, vagy ócskapiacokon mazsolázhattuk ki őket megannyi érdektelen kiadvány közül, ha évekig keresgéltünk. E köteteket a két világháború között elég nagy számban jelentették meg ahhoz, hogy akinek volt kellő kitartása és szerencséje, összegyűjthesse a jeles székely író legtöbb művét. Jómagam is így jutottam hozzá a Nyirő-életmű nagyobb részéhez.
