Elsőként a Madéfalvi veszedelem című regényt sikerült megvennem, amit, akárcsak a többi kötetet, rögvest elolvastam. Így adódott, hogy hamarabb olvastam a legutóbbi népszámlálás szerint csaknem 2800 lelket számláló, elsöprő többségében ma is magyar, Csíkszeredától tíz kilométerre fekvő mártírtelepülésről, minthogy eljutottam volna oda.
A székely vértanúk 1905-ben felavatott turul madaras emlékművénél a kétezres évek első évtizedében tisztelegtem először, Csíkszereda fele tartva. Jó érzés látni, hogy ezeken a jelentősebb útmenti nemzeti emlékhelyeken, Tamás Áron síremlékénél, Farkaslakán vagy a Nyerges-tetőn mindig van friss virág és piros-fehér-zöld szalaggal átkötött koszorú.

Legutóbb az idei tusnádi tábor alkalmával ruccantunk ki Madéfalvára ebédelni, mert a kézműves eszközökkel dolgozó, egyébként szakmabeli sörfőzőtől, Szabó Istvántól megtudtam, hogy az itt működő Amádé étteremben tartják az általa jegyzett Kázmér sört. Márpedig ahol itallapra vesznek egy olyan sört, mely nem olcsó, nehéz beszerezni, rendkívül kevés készül belőle (akkoriban ötven palack hetente, napjainkban még kevesebb) és lejárati ideje igen rövid, ott az igényességi szint nem mindennapi.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!