Még a sportág berkein belül is voltak olyan szakemberek, akik nem értették, miért kellett a magyar női kosárlabda-válogatottnak beneveznie és elindulnia azon a világbajnoki előselejtezőn, amelyet 2024 augusztusában, közvetlenül a párizsi olimpia után rendeztek meg Ruandában. Akkor még nagyon friss volt az a seb, amelyet az okozott, hogy ez a csapat – máig felfoghatatlan módon – hazai pályán úgy bukta el az olimpiai selejtezőt, hogy a kijutásról döntő spanyolok elleni mérkőzésen már húsz ponttal is vezetett. Aztán vesztett, és csak nézte, hogyan száll el a Párizsba tartó repülőgép. Távozott az akkori szövetségi kapitány, Székely Norbert, a helyét Völgyi Péter vette át. Völgyinek az első feladata a már említett női kosárlabda vb-előselejtező torna volt Afrikában. Ahhoz, hogy a magyar csapat eljusson az isztambuli vb-selejtezőre, a ruandai tornát meg kellett nyerni. Ez sikerült, így kerültünk ki a törökországi tornára, amelyen három győzelem mellett két vereséget szenvedve a második helyen végeztünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar csapat utazhat a szeptemberi, Berlinben rendezendő világbajnokságra. Azok pedig, akik 2024 nyarán kételkedtek abban, miért kell elindulni Ruandában, most mindenre választ kaptak.

Ez volt az igazi magyar kosárlabda
Az isztambuli egy hét során a magyar válogatott két bravúrgyőzelmet is elért. Két olyan csapat – Japán és Törökország ellen –, amely a világranglistán előtte áll. A harmadik győzelmet – egyben a legnehezebbet – Argentína ellen szereztük meg. Előzetesen mindenki úgy számolt, hogy két siker elegendő lehet a kvalifikációhoz. Ám a török városban hihetetlen körbeverések alakultak ki. Ennek az lett a következménye, hogy a magyarok hiába nyertek Japán és Argentína ellen, ez sem volt elég. Az eredmények úgy alakultak, hogy az utolsó, Törökország elleni összecsapás a mieinknek sorsdöntővé vált. Mindenki tudta: ha nyerünk, akkor irány a világbajnokság. Ha nem, akkor megint kudarc és kiesés lesz a vége.
Talán leírható: a sport egyik legnagyobb igazságtalansága lett volna az, ha a magyarok nem jutnak el az őszi, németországi vb-re.
Szerencsére most nem kellett fenékig üríteni a méregpoharat. Az utolsó mérkőzésen mutatott játék, a nagyszerű támadások, a fegyelmezett védekezés és az elszántság meghozta a gyümölcsét. Ki gondolta volna, hogy hazai pályán fűzzük be az oktatófilmet a török csapat ellen? A házigazdának mákszemnyi esélye sem volt, mert a magyar válogatott az első perctől kezdve rákényszerítette az akaratát az ellenfélre. Ilyen magas szintű, precíz és pontos játékot nagyon régen nem láttunk már ettől a csapattól. Mindez azt is jelzi, hogy a magyarok kiélezett helyzetben is képesek ilyen produkcióra. Ez pedig a lehető legjobb előjel a szeptemberi világbajnokság előtt.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!