A Parc kávézó Hátszegen, a Retyezát hegység vonzáskörzetében

Ahogy kinyílt a világ 1990-ben, érdekesebbé vált a hagyományos túráknál a gasztrotúra meg a borturizmus.

Borbély Zsolt Attila

2023. 01. 04. 13:24

Az 1480 méter magasan fekvő Pietrele a rendszerváltás után évtizedekig működött még, Facebook-oldalukon az utolsó bejegyzés 2019-es, a jelek szerint mára már lehúzták a rolót. Ott esett meg egyik ismerősömmel bő harminc esztendeje, hogy miközben a pincér hozta ki az ételeiket, az egyik tányérról leesett a sertéstarjából készült flekken a földre. A felszolgáló felvette odacsapta kétszer a combjához, hogy a ráragadt por nagyja lejöjjön róla, majd visszatette a tányérra s ennyit mondott románul: „csak mi jártunk itt”. A szöveg hamar szállóigévé vált a körünkben, ha étel esett a padlóra.

A festői erdélyi hegység (Fotó: A szerző felvétele)

Ahogy kinyílt a világ 1990-ben, érdekesebbé vált a hagyományos túráknál a gasztrotúra meg a borturizmus. A Retyezátra még két ízben visszatértünk, itt ünnepeltük apám 50. születésnapját baráti körben 1998-ban, akkor a villany, gáz, kanalizálás nélküli, fából ácsolt Gentiana menedékházat béreltük ki, de jobban felszerelkeztünk alapanyagokkal. Sört az egy óra járásnyira fekvő Pietrelében vettünk, azt hiszem, soha nem fordult elő velünk, hogy megvásárolt sört ne ittuk volna meg, de ez lett a fél literes PET-palackos Neumarkt sör sorsa, egyszerűen bűnrossz volt. A megvett tíz üveg felét valahogy legyűrtük, a többit inkább otthagytuk az utánunk jövőknek. Időközben a Neumarkt is beleolvadt a multitermékek egyenízű, érdektelen, de fogyasztható világába.

2004-ben a bortémájú kirándulásaink közé illesztettük a Kis-Retyezát meglátogatását, ahol már fontos szerepet vitt a gasztrovonal. Régen kocaturizmusnak tartottuk s megvetettük, ha valaki az autóból étkezik, felviszi a háztartás jelentős részét a hegyre, serpenyőt, fazekat, tányérokat, üvegpoharat meg persze normális alapanyagokat, húsokat, halakat, salátafélét, burgonyát, fűszereket. Etekintetben megadtuk magunkat.

S milyen jól tettük!

Konyári János mondta egy alkalommal, talán Torockón, hogy ő nem szenvedő alkat, az együttlétért és a kulináris élvezetekért jön, nem azért, hogy gyötörje magát. Mi tagadás, számomra is az általa, továbbá Csizmadia András és Pók Tamás által celebrált borkóstolók meg a közös főzések jelentették e boros kirándulások fő motiváló erejét s nem az, hogy milyen turistaútvonalat választunk.

Eltelt azóta csaknem két évtized. Visszatérve 2022 október legvégén néhány napra a Retyezátra, óhatatlanul is a gasztrokritikus szemével néztem körül. Szállásunk a Rausor (magyarul: folyócska) nevű üdülőközpontban volt, melynek azért nincs magyar neve, mert már a román hatalomátvétel után létesült.

Egyetlen étteremszerű helyet fedeztem fel, a Top Pizzát, ahol egyszerűbb reggeli fogásokat, sült csirkeszárnyakat, carbonara spagettit, egy napi levest, hatféle pizzát s két desszertet kínálnak. A beltér puritán, inkább a külső környezet az, ami kifejezetten vonzó.

Elvitelre kértem egy pizzát, melyet a helyről neveztek el (rajta paradicsomszósz, mozzarella, gomba, paprika, olajbogyó, sonka, szalámi – tipikus közép-európai topping átlagos alapanyagokból), csirkeszárnyakat sült krumplival és tiramisut. Az árakat a helyhez képest nem mondanám épp alacsonynak, a pizza csaknem háromezer, a szárny 2400, a desszert 1250 forintnak megfelelő lejbe került. Viszont jobbacska volt a pizzatészta, friss a hús, s a tiramisu is mascarponéból készült, ami messze nem általános a Kárpát-medencében. Összességében meg voltunk elégedve. Nem vállal sokat a hely, de azt teljesíti.

1/1

Hazafelé tartva a legközelebb eső városban, Hátszegen álltunk meg enni. Kivételesen, és a jelek szerint nem épp ihletett módon nem a Tripadvisoron, hanem a Google Mapsen választottam ki egy tűrhetőnek tűnő egységet, amelyet már említettem e rovatban egy vargabetű erejéig. Egyébként a Parc caffe a második helyen áll a Tripadvisoron, de az első helyezett Art Grill Bistro ételfotói meggyőzőbbek. Erre azonban csak később derült fény.

Az ember hajlamos a saját maga által rendelt ételek alapján megítélni egy éttermet, annak ellenére, hogy megkóstolja mások fogásait is. A Parc cafféban a süllőmet valamiféle palacsintaszerű bunda borította, ezt értették a „rántott” elkészítési mód alatt. A „pane” kifejezés nem határozza meg ugyan pontosan a kisütött alapanyag bundáját, de a románok is szinte minden esetben bécsi, azaz liszt-tojás-prézlis panírt értenek alatta. Végső soron akár ez a valami is beleférhet a fogalomba, de hogy csalódást okozott, az tény. A hal sem hozta az elvárt frissességet. Mindennek tetejében a szottyadt sült krumpli szinte teljesen hidegen érkezett. Ez fogás értékelhetetlen volt.

A kamaszkorú gyerekek, aki szinte kivétel nélkül pizzát ettek, meg voltak elégedve, nem is értették, hogy miért húzom az orrom. Pedig egymás közt legyen szólva, a pizzasütés rejtelmeibe sem ásták bele magukat igazán a konyhán dolgozók, azt sejtettem, hogy a feltétek olcsó, nagyipari minőséget képviselnek majd, de bizony a pizzatészta is gyengécskének bizonyult.

1/1

A pacallevest élvezhetőnek ítéltük, igaz, hogy a pacal kissé túlfőtt és elfogadtunk volna többet is belőle, de ez volt az étkezés egyetlen olyan fogása, melyet korrekt-átlagosnak mondanék.

A rendkívül kedvező áron kínált vegyes tálon voltak értékelhető elemek, leginkább a mi hagymás törtburgonyánkra emlékeztető parasztos krumpli, valamint a vaslapon sült csiperke. A miccs átlagos volt, a serpenyőben kisütött natúr tarja és csirkemell szárazabb az optimálisnál, a cabanos nagyipari. A sült krumpli itt is szottyadt, de legalább meleg. A vegyes saláta dresszingeletlen uborka és paprika. Az asztalon kommersz napraforgóolaj és ecet. Meglepő módon a kenyér jobbacska.

A román fennhatóság alatt álló területek legnépszerűbb desszertje, a túrófánk (papanasi) a vegyes tál alsóközépnek nevezhető szintjét hozta: gigantikus adag, kifogásolható állag, kevés túró, korrekt tejfel és kifejezetten jó áfonyadzsem. Az összhatás a fogyaszthatóságon belül volt.

A kiszolgálás kifejezetten kedves, az árak barátiak. Heten jóllaktunk 22 ezer forintból itallal együtt úgy, hogy éhesen érkeztünk és meg sem bírtunk enni mindent, a vegyes tál felét elcsomagoltattuk. Az igazság az, hogy ennyire kedvező árak mellett az ember nem szívesen kritizál. De őszintén szólva inkább kérjenek másfélszer vagy kétszer ennyit, és tanuljanak meg főzni. Nem mondom, hogy senki ne térje be ide, de nem árt, ha tudja, hogy mire számíthat.