Kistarcsai gasztrokalandozás a Nosztalgia étteremtől a Bazsalikom pizzérián keresztül az Anda cukrászdáig

A HÉV-vel is megközelíthető Kistarcsa azt adja, amit tizenkétezres lélekszámából és Pest-közelségéből kiindulva elvárhatunk.

A főváros vonzáskörzetébe tartozó települések vendéglátása jellemzően színesebb, izgalmasabb annál, mint ami egyébként lélekszámukból következne. Ami természetes, hiszen célba vehetik a budapesti közönséget is. Egy igazán jó helyre szívesen kibuszozik az ember akár a belvárosból is. Nincs nagy különbség aközött, hogy Pesthidegkúton választunk-e éttermet vagy Nagykovácsiban. 

A kilencvenes évek második felében az első kerületből rendszeres kiutaztunk a Budakeszin működő Tanne étterembe. Akkor nem akármilyen újdonságélményt adott a svédasztalos rendszer, maga a tény, hogy annyiért lehetett jóllakni számtalan étellel a libatepertőtől a kemencés hurkán át a pörköltekig, amennyit az ember egy átlagos étteremben fizetett két fogásra. Időben nem volt sokkal több odáig utazni, mint a legendás, a Tanne-val ellentétben ma is sikerrel működő Náncsi néni vendéglőjébe, ahol ajándék pezsgővel várták akkoriban a magukat szerelmesnek mondó párokat. (Nem tudom, hogy a kedves gesztus része-e még az üzletpolitikának, a honlapon nem találtam erre utalást. Mindenesetre érdekes kérdés, hogy miként reagálnának arra, ha két jó barát csak úgy poénból kikérné a pezsgőt a mai woke-fertőzte időkben.) 

Megvoltak akkoriban kedvenc Budapest melletti helyeink, főként persze a budai oldalon. Időközben a pesti rész is szépen felfejlődött, életem egyik legjobb ebédjét költöttem el 2020 nyarán a gyáli Galopp Majorban, kiemelkedően jó élmény volt nemrégiben a Kaffa Dunaharasztiban, szeretni való, hangulatos, minőségközpontú pizzéria a Ciao Csömörön s még sorolhatnám. 

S ha már Csömör említést nyert, a kistarcsai gasztrotúrára nem került volna sor, ha nemzeti összetartozás napján e település református templomában elmondott megemlékezőbeszédem után vendéglátóim nem a kistarcsai Nosztalgia étterembe hívnak meg. 

Tisztes, fősodratú ételeket kóstolhattunk ott, valóban nosztalgikus környezetben. Ahogy a honlap szerkesztői fogalmaznak, kockás abroszos polgári elegancia fogadja itt a vendégeket. Korrekt, élvezhető halászlét, ízletes pacalpörköltet és remek rántott borjúlábat ettem. Nem mondom, hogy nem lehetett volna kicsit finomhangolni a halászlét, de ez az a vonal, aminek megmaradása majdhogynem létkérdés. A tisztes, házias, klasszikus magyar konyha. A kiszolgálás rendkívül kedves, családias, rengeteg a törzsvendég. Több mint két évtizede, 2002-ben nyitott az étterem, volt ideje kialakítani a stabil vendégkörét. 

Ezek után rákerestem a világhálón további kistarcsai helyekre. Több figyelemre méltót is találtam, úgyhogy a június 4-e óta eltelt másfél hónapban kétszer is kiruccantunk baráti-családi körben e városkába.

Elsőként a Bazsalikom Nápolyi Pizzériát látogattuk meg, ez volt az egyetlen olyan egység, mely már tavaly szerepelt a listámon, mivel már a megnyitást követő évben, 2022-ben bekerült a Dining Guide étteremkalauz alternatív vendéglátással foglalkozó részébe. Remek pizzát sütnek, eredetvédett olasz toppingokkal. Margheritát és Tartuffot kóstoltunk, utóbbin vargányás mascarpone, coppa (tipikus olasz felvágott, mely sertéstarjából készült), fior di latte, pecorino romano, gomba, petrezselyem, szarvasgombaolaj és fenyőmag kapott helyet. 

Mindkettő megütötte a mércét, a szarvasgombásból nem dőlt a szintetikus aroma, mint sok helyen. A tiramisuval is meg voltunk elégedve, bár a cukrot visszább lehetett volna fogni benne. Az árak kedvezőbbek, mint a fővárosi rokonegységekben, a pizzák 2100 forinttól indulnak s a gourmet pizzák sem kerülnek 3600 forintnál többe. Sajnos csak Birra Moretti sört tartanak, ami a maga nagyipari multikategóriáján belül is gyengécske. Ez egyébként nem ritka, inkább azokat a pizzériákat érdemes kiemelni, ahol van kézműves sör is, mint a Belli di Mama, a Circo vagy a szegedi Plebs Craft and Crust.

Már jóllakva érkeztünk a következő két helyre, így becsomagoltattuk az ételeket, ezeket csak otthon kóstoltuk meg. Az OMI ázsiai bisztró közigazgatási szempontból már Kerepesen található, ezt akkor tudtam meg, amikor hazatérve nézegettem a honlapjukat. Odafelé tartva észre sem vettük, hogy elhagytuk Kistarcsát, nem csoda, a két település egybe van épülve. 

Az OMI rokonszenves hely, itt minden társadalmi kategória megfordul, írják is a honlapon, hogy a helyieknek nyitották az egységet. (Nyitottak Gödöllőn is egy üzletet, ott még nem jártunk, de a kerepesi kedvező tapasztalat után nincs kizárva, hogy oda is ellátogatunk) A pho levest gondosan két dobozba csomagolták, egyikbe került a tészta, a babcsíra, a marhahús meg a fűszerek, beleértve egy egész madárszemcsilit, a másikba a lé, hogy ne szívja meg magát túlságosan a rizstészta. A leves kellően mély ízű volt, jól fűszerezett, összességében felső kategóriásnak mondanám a produkciót. A tavaszi tekercs is remeknek bizonyult. Az árak magasabbak, mint amit megszoktunk az átlagos fővárosi vietnámi egységekben, de a minőséget tekintetbe véve nem éreztük elbilleni az ár/érték arányt.

A Porky nevű street food hely szomszédos az azonos tulajdonban levő Poke Originallal, teraszuk lényegében közös. Rokonszenves antitézis. Az egyik a könnyed hawaii stílust képviseli, s a reformétkezés híveit szólítja meg (hadd tegyem hozzá, hogy van egy japán vonaluk, kínálnak bowlok mellett rameneket is), a másik igazi food porn, jó értelemben véve. 

Az egyik helyen csípős tépett sertéshúsos szendvicset kértünk, jó volt a hús, bátor és markáns fűszerezés, meg voltunk elégedve a testvéregységből rendelt malaccsászáros ramennel is. Ennek alapján szívesen kóstolnék alkalomadtán egy poke bowlt is náluk. Sört sajnos csak műanyag pohárban adnak. Ha valamit be kellene tiltani a környezetvédelemre hivatkozva, a minőségi vendéglátás védelmében, akkor az a műanyag pohár.

Harmadik kistarcsai kiruccanásunk alkalmával már túl voltunk egy pacalos ebéden, így a desszertekre fókuszáltunk. Az Anda cukrászdába tértünk be először. Mint megtudtam, a Veranda és a világbajnok magyar fagyit jegyző Fazekas cukrászda, valamint a Zabrakadabra cukrászműhely süteményeit kínálják. Mi hármat kóstoltunk, a Veranda jegyezte karamell-passiót és málnás csokis csodát, valamint a Fazekasék által megkomponált mindenmentes „Különös szerelem” nevű sütit. Mindhárom meggyőzőnek bizonyult, akárcsak a mangófagyi. Remek kávét főznek, a kiszolgálás is bűbájos. A terasz a trianoni emlékműnek otthon adó Ifjúság térre néz. Benéztünk még egy ischler, egy fagyi és némi pogácsa kedvéért az Illés cukrászdába is, de erről most nem írnék, előbb meg kellene itt is kóstolni néhány reprezentatív süteményt.

Összefoglalva leszögezhetjük, hogy a HÉV-vel is megközelíthető Kistarcsa azt adja, amit tizenkétezres lélekszámából és Pest-közelségéből kiindulva elvárhatunk, az említett helyek pedig könnyen végigjárhatók gyalogszerrel.