Helyi kézműves termékek és házias ételek a Vörös lóhoz címzett kávéházban, Diszelen

Különleges és példaértékű hely a Vörös Ló, sok hasonlóra lenne szükség szerte a Kárpát medencében.

2023. 10. 30. 14:00

A magyar vendéglátás minőségelvű megújulásának, közkeletű nevén gasztro-forradalomnak a szimbolikus dokumentuma, ha úgy tetszik, kiáltványa a 2007-ben közreadott Kulináris Charta volt. A központi kérdés, amit a megfogalmazók boncolgattak az, hogy miként lehet biztosítani a minőségi alapanyagok előállításának feltételeit.

Az alapanyag kulcskérdés, a gasztronómia alfája. (Mondanánk, hogy omegája is, de az inkább a kreativitás, felkészültség és a technológiai felvértezettség.)

Szintén 2007-ben hívta életre ugyanezen szándékkal Haraszthy Ildikó a „Liliomkert piacot” Káptalantótiban, majd az „Éléskamra szövetkezetet”.

További Repeta híreink

Gasztronómiai időutazás a „Ferencesek főztje” mentén

A közös cél evidens: használjuk ki a Kárpát medence kivételes adottságait, jusson el minél könnyebben a minőségi alapanyag az igényes fogyasztóhoz.

Ezt szolgálja az ugyanezen tulajdonosi kör által működtetett, Vörös Lóhoz címzett kávéház is Diszelben, melynek belső termét jeles festők piaci jeleneteket megörökítő alkotásaival dekorálták.

A 825 lelkes, sok évszázados múltra visszatekintő, 1977 óta Tapolcához tartozó községnek nem ez az egyetlen nevezetessége, itt találhatjuk a kiállítóházként működő „Első Magyar Látványtárat” is, épp a kávéház mellett.

Gyérülnek a termelői piacok, egyre többen vásárolnak zöldséget, gyümölcsöt, lekvárokat a gigantikus üzletközpontokban, ahová a kistermelőknek nem sok esélyük van bekerülni, de azért Kárpát medence-szerte sokfelé részesülhetünk még ma is valódi piacélményben, Csíkszeredától Szegeden át Óbecséig.

A szezonális termények mellett itt egész évben kapható lángos, zakuszka, házi pálinka, házi befőtt és savanyúság. A piac az a hely, ahol egymás mellett issza a sört és eszi a tájjellegű kísérőételeket Münchentől Barcelonáig, Temesvártól Göteborgig a napszámos és az egyetemi tanár, ahol minden társadalmi réteg megfordul. Mindebből nemcsak a reprókon át ad vissza valamit az említett kávéház, hanem áruválasztékában is.

Mert itt nemcsak sallangmentes, házias ételek igen szép választékát kínálják, hanem megannyi kézműves terméket is a kiváló minőségű házi mustártól a mézen, szörpökön, savanyúságokon át a lekvárokig.

Mindemellett közösségépítésre is törekednek, nemcsak a szövetkezeten keresztül, hanem olyan események szervezésével is, mint például a múlt hónapban lezajlott borkvíz.

Választékukba a népi konyha olyan kevéssé ismert fogásait is bevették, mint például a felvidéki dolka (több receptet is találhatunk a világhálón álljon itt ezek közül egy. Közösségi oldalukon azt is jelzik, hogy Erdélyben, cukor nélkül, hosszan főzött köcsögös szilvalekvárral kenik meg, túróval, tejföllel és porcukorral tálalják. (Partiumi piacokon némi szerencsével manapság is vásárolhatunk ily módon készült szilvalekvárt, aminek felhasználása igencsak széleskörű, van, aki nemcsak fánkra, palacsintára, de még a zsíroskenyérre is ken belőle.)

További Repeta híreink

Fogas carpaccio, gesztenyekrémleves és pirított diós furminthab Köveskálon

Hagyományos magyar konyhát visznek, amibe nemcsak az említett felvidéki ízek férnek bele, hanem olyan erdélyi fogások is, mint a padlizsánkrém és a huruttal készült, Gyergyó vidékén ma is népszerű, örmény eredetű angadzsábur leves.

Kínálnak többek között húslevest daragaluskával, sütőtökkrémlevest, töltött paprikát, kolbászos lecsót, spenótot tükörtojással, zöldbab- illetve tökfőzeléket hagyományos, lencse- vagy túrófasírttal, borjúbécsit krumpli-salátával és áfonyakompóttal, tarhonyarizottót borjúraguval és lecsóval, túrós krumplinudlit édesen (dióval, mákkal, esetleg lekvárral), illetve sósan (medvehagyma- vagy paradicsommártással és juhsajttal). A tányérdesszertek mellett impozáns a sütemény-választékuk, a magyarítva tortácskának nevezett tarte-toktól a flódniig.

Az italszortiment is hasonló filozófiájú, helyi termékeken alapul, legyen szó borról, sörről (a tapolcai Stari főzde igen széles palettáját kínálják), szörpökről, verjus- vagy ecetfröccsről.

Ettünk egy élvezetes pisztrángkrémet, amihez adott kenyér ízre-állagra sokkal meggyőzőbb volt, mint ahogy az első látásra tűnt.

Megkóstoltuk a harcsafilével felszolgált fehérboros hallevest is.

Külön örvendtünk, hogy végre egy kreatív, halból készült levessel találkozunk. Félreértés ne legyen, a halászlé a legjobb magyar ételek egyike, melynek előkelő helye kellene legyen a világ halgasztronómiájában, büszkén képviselhetné ott a magyar népi konyhát. Viszont a hallevesek világa jóval színesebb ennél, s a magyar konyha történetében is akad nem egy recept, mely sajnos kikopott a köztudatból. Elég csak fellapozni a „Ferencesek főztje” nevű kötetet, amiről szó volt e rovatban is a nemrégiben, Bornemissza Anna szakácskönyvét, vagy Czifray István „Magyar nemzeti szakácskönyvét”. (Utóbbi ingyen elérhető a világhálón).

Manapság nagyon kevés étterem mer ehhez a műfajhoz úgy nyúlni, hogy ne a halászlének valamilyen variációját kínálja. Azt külön értékeltük, hogy a halszelet szürkeharcsából származott. A szakmán belül igen jó a híre tapolcai pisztrángneveldének, ahol a névadó halon kívül pontyot, harcsát és tokhalat is tenyésztenek. Legalább itt nem probléma az éttermekben egyre ritkább szürkeharcsa beszerzése.

Egy málnás gombócot is kóstolunk, remek, profi munka volt mind a burok, mind a töltelék.