A távol-keleti konyha előőrsei már a rendszerváltás előtt megjelentek a Kárpát medencében, legfőképpen persze Budapesten. Elsőként a kínai, a japán és a thai konyha kapaszkodott meg a fővárosban, lásd az 1982-ben nyitott Andrássy úti Vörös Sárkányt, a kapuit 1991-ben kitáró Fujit vagy kilencvenes évek első felében már működő Só utcai Bangkok thai éttermet.
A kilencvenes évek közepén egyre több indiai étterem nyitott a Bécsi úti Maharajától az akkor még Csengery utcai Lakshmin át az Andrássy úti Bombay-ig. Régi motoros a szakmában a 1990-ben induló Fő utcai Seoul House koreai étterem is, társa, a Dohány utcai Senara már rég bezárt. Utóbbinak köszönhettem első, több mint húsz évvel ezelőtti koreai gasztroélményemet. A kétezres évek első évtizedében nyílt Nusantara néven indonéz étterem is a Városmajor utcában, de nem bizonyult hosszú életűnek, az utóbbi években akadtak viszont e gasztrokultúrának újabb képviselői. Az Asli a szép emlékű Kolosy téri András pince helyén nyitott a 2019-ben, egy eldugott kis alagsori helyiségben, ottjártunkkor a múlt hónapban szinte megtelt. A Viharhegyi úti Plataranba még nem sikerült eljutni, lehet, hogy nem is lesz már rá alkalom, a hely „átmenetileg zárva van”. A vietnámi konyha térhódítása a 2010-es években indult a Dang Muoijal, ma már megszámlálhatatlan pho-bár működik a fővárosban. Érdemes még megemlíteni a tibeti Namgyalt a Bakáts tér mellett, s a Városmajor utcai Mughalt Shahi pakisztáni éttermet, mindkettő autentikus és egyedi célpont.
Hasonló módon terjedtek el a Kárpát-medence több százezres városaiban is a távol-keleti éttermek, legyen szó Pozsonyról, Újvidékről, Temesvárról, Kolozsvárról vagy Debrecenről.
Temesváron is a kínai éttermek jelentek meg először, majd a kétezres évek első évtizedében nyitott a Sushi Ya, de az igazi fellendülés 2010 után következett be. Van már a Bánság fővárosában vietnámi, thai, indonéz és indiai étterem is, egyedül a koreai színeket nem képviselte senki ez idáig, nem számítva a járvány idején nyitott kérészéletű Masitát a város központjában, melynek sikerült úgy megnyitni és bezárni, hogy próbálkozásukról csak most értesültem a világhálónak köszönhetően, miközben nem volt olyan hónap az elmúlt években, hogy ne fordultam volna meg akár többször is a város főterén, nem utolsósorban gasztroélményeket keresve.