Koreai étterem Temesvár belvárosában: Mix by Woktagon

A távol-keleti konyha előőrsei már a rendszerváltás előtt megjelentek a Kárpát-medencében, legfőképpen persze Budapesten.

Forrás: A szerző felvétele

Az autentikus görög Kos helyén a Lenau utca és az Erzsébet utca sarkán idén nyitott Mix by Woktagon koreai étterem ennél életképesebbnek tűnik. Azt hihetnénk, hogy összefüggés van a szóban forgó vendéglő s az egy saroknyira alig egy évvel korábban nyitott K-Mart koreai bolt között, de mint a felszolgálónktól megtudtam, ismerik őket, vásárolnak is ezt-azt tőlük, de más tulajdonosi kör áll a hely mögött.

A dekorációjában teljesen átalakított beltér letisztult, puritán, szerethető.

A szerző felvétele

Az üzemeltetők egyelőre nem élnek a világháló adta publicitásnövelés lehetőségével, úgy tűnik, kizárólag az utcai áthaladó forgalomra és a szájhagyományra támaszkodnak, arra, hogy az elégedett vendégek hírét viszik a helynek. Ez esetünkben kétségkívül be is jött.

Tény, hogy a város ezen része még a Losonczy tér vonzáskörzetéhez tartozik, ahol a vendéglátóegységek inkább szövetségesei egymásnak, mint konkurensek. Ha csak az Erzsébet utca első két, nem egészen 200 méteres szakaszát nézzük, melynek pont a közepén nyitott a Woktagon, működik itt több mint féltucatnyi hely, köztük a város talán legjobb olasz étterme, a Locanda del Corso, a legszínvonalasabb söröző, a Bereta Taproom, a legnépszerűbb pljeszkavicázó, a Lera’s, az egyik legjobb japán, a nemrég nyitott Riyo Wok & Sushi, a legjobbak közé tartozó speciality kávézó, a Cofferize Botanic, a Bega parti város egyetlen vietnámi étterme, a nyitás óta töretlen népszerűségű Little Hanoi, a talán leghangulatosabb underground kávézó-söröző-borozó, a minden műfajban a minőségi szegmenst képviselő Aeternative s a spanyol borokat közel-keleti ételekkel, illetve steakekkel kísérő Steakbar DOI, melyről már beszámoltam e rovatban.

Visszatérve a Mix by Woktagonra, egyetlen internetes forrás, amit a legnépszerűbb kereső kiad az étterem teljes nevére, az egy Reddit-bejegyzés  által elindított csevej, melynek iniciátora épp azt kifogásolja, hogy a júliusban nyitott étterem nincs jelen a neten. Hivatalos honlapjukra sem könnyű rátalálni.

De beszélnek helyettük az ételek. A választék könnyen áttekinthető, nem esnek azok hibájába, akik regényhosszúságú étlappal várják a vendégeket. Külön értékeltük, hogy fogásaik jó részével nem találkoztunk eddig a régió koreai éttermeiben.

A három előétel közül kettőt megrendeltünk. A ropogós bundában készült rák vélhetően mirelit „torpedót” fed, úgyszólván mindenütt azt adnak e címszó alatt, arról nem volt nehéz lemondani.

Jól szólt viszont a „Gimmari & Mandu”. A koreai street food kombó utóbbi tagjával már találkoztunk étlapokon, tányéron, sőt koreai boltokban is. A kínai dim-sumnak vagy a japán gyozának koreai változata ízre, állagra egyaránt ízletesnek bizonyult. A gimmari újdonság volt számunkra, de elsőre megnyert. A tempurázott üvegtésztás zöldséges tekercs, aminek a burkát algalap, azaz nori adja, igen népszerű fogás, s nemcsak a maga hazájában: megszámlálhatatlan angol nyelvű recept ugrik elénk, ha rákeresünk. Álljon itt egy ezek közül.

Másik előételünk egyik eleme ugyancsak gimmari volt, mellé viszont tteokbokkit adtak, ami már a legnépszerűbb magyar receptoldalak egyikén is megtalálható. Nem kaptunk erre nézve instrukciót, lehet, hogy normasértést követtünk el, de belemártogattuk a gimmarit a sűrű, koncentrált ízű tteokbokkiba, mielőtt az utóbbit kikanalaztuk volna. Kifejezetten jó volt a kettő együtt.

A szerző felvétele

Megrendeltük a kimchi jeont, amit angolul „korean pancake”-nek mondanak, ezt nem fedi ugyebár teljes mértékben a magyar „palacsinta” szó. Mindenesetre egy reprodukálásra ösztönző, izgalmas, ízletes fogást kaptunk, mely sejthető módon inkább az amerikai palacsintára hajazott. Az idézőjeles, tehát kifejezetten erre az ételre vonatkozó keresés közel százezer találatot eredményez, lássunk egyet. 

Kimcsit sokan készítenek otthon, ismerőseim, családtagjaim közül többen is nekifogtak ezzel a fűszeres koreai savanyúsággal kísérletezni. Az az igazság, hogy ha csak köretként esszük, unalmassá válik, jól jön egy-egy receptötlet, mely alapanyagként használja.

Ha valaki belevágna a kimcsikészítésbe, javaslom minden gasztroblogok ősforrásának, a Bűvös szakácsnak az útmutatását követni.

Maradva a kimcsivonalon, megrendeltük az étlap egyetlen három „csípőspaprika-indexű” fogását, a kimchi jjigaét, amit zubogva hoztak ki, fémedényben, rizskörettel. Kimcsialapú sűrű levest kóstoltunk korábban is, ez a tofus, sertéshúsos változat is felettébb jól sikerült. E fogásnak egyébként még magyar Wikipédia-oldala is van, az előzőekkel ellentétben, s hadd illesszek ide egy receptet is, a legjobban szponzorált koreai receptoldalról, legalábbis első találatként jellemzően az ő receptjük jön be, ha koreai ételekre keresünk rá.

A szerző felvétele

Az itallapon borokat és a mi fogalmaink szerinti tömény italokat nem lelünk, főként koreai importüdítőket kínálnak, kávé, tea, forró csoki, frissen préselt narancslé és limonádé mellett. Tartanak viszont kétféle Sojut, Korea (alapjáraton) rizsből főzött, égetett szeszesitalát, 16,5 illetve 20 fokosat, kétféle Paulaner, valamint Asahi sört.

A kiszolgálás kedves, udvarias, szívélyes, az árak értékarányosak. A négy fogásra három itallal és csomagolással együtt kb. 15 000 forintnak megfelelő lejt fizettem.

Érdekes, izgalmas, továbbgondolásra sarkalló kaland volt a Woktagon, ajánljuk a helyet másoknak is.

Egyik szemünk sír, a másik nevet.

Sajnáljuk, hogy megszűnt a Kos, mely üde színfolt volt Temesvár belvárosában, de örülhetünk annak, hogy egy hiánypótló étterem vette át a helyét.

***

Mix by Woktagon

Temesvár, Lenau (jelenlegi nevén Gheorghe Lazar utca) 8.

Telefonszám: + 40 771 758 517

Honlap: http://www.woktagon.ro/

Borítókép: Gimmari & Mandu (A szerző felvétele)