Mire jó a borospohár?

Vannak dolgok, amelyekhez csökönyösen ragaszkodom. Igazam teljes tudatában mélységesen megvetem, ha valaki a szájához emelt palackból iszik bort. Még ha szomjoltóként tekintünk is a borunkra – mert időnként ilyen is előfordul –, akkor sem ihatjuk palackból. Szerintem.

Pohár

Ma már rengeteg pohár található a világban. 

A legismertebb és identitásukhoz ragaszkodó borvidékek szinte kivétel nélkül megalkották már a saját borstílusukhoz igazodó, egyedi pohárformájukat.

Mint ahogy készült számunkra is furmintpohár néhány éve. Sajnos nem lett annyira népszerű, ahogy azt eredetileg tervezték a megálmodói. Őszintén szólva, én sem túl gyakran veszem elő őket. Részben azért, mert nagyon drágák, részben azért, mert nagyon nehéz tisztán tartani. A karcsú, nagy kehely törölgetése valódi kihívás.

 

A borospohár a kehelyről, a száráról és a talpáról is felismerhető, egyedülálló ergonómiája mindenekelőtt a lehető legjobb kóstolási körülmények megteremtésére irányul.

De miért is kell – vagy célszerű – különféle formájú és méretű poharakat készíteni a különféle borokhoz?

Leginkább azért, mert egy száraz fehér vagy egy savhangsúlyos vörösbor egészen máshogy viselkedik ugyanabban a pohárban, mint egy nagy tanninú vörösbor. Más- és más aromákat emel ki vagy éppen fed el egy felfelé bővülő kehely, szemben egy pereménél tágabbra nyitott pohárral. Ezeket az érzeteket sajnos nem igazán lehet leírni. A borkóstolásnak ez is az a része, amit könyvből nem lehet megtanulni. Ahhoz, hogy egy szőlőfajta, egy borvidék, technológia gyakori stílusjegyeit felismerjük, és elméleti tudásunkkal együtt megfelelő következtetéseket vonjunk le belőle, bizony kóstolni kell, összehasonlítani. Mégpedig nagyon sokat. Ezt nem úszhatjuk meg, bármennyi könyvet is képesek vagyunk megtanulni.

A borospoharat a száránál fogva tartjuk, nem pedig a talpánál. Kiváltképp nem szorongatjuk a kelyhet.

 Lassan ugyan, de a test hőmérséklete felmelegíti a bort. Csak akkor teszünk ilyen szakszerűtlen mozdulatot, ha netán a bor túlhűtve került a pohárba. Az, hogy a borok ízét alkotó vegyületeknek mekkora térben kell mozogniuk, és milyen igénye van a pohárban történő mozgatásra, az szintén borfüggő.

A vékony, szűkülő peremnek alapvetően két funkciója van. Először is, segít a bornak a pohárban maradni, miközben forgatjuk. Ezért van minden borospohárnak befelé hajló kelyhe. A másik nagyon fontos funkció, hogy segítsen az aromák kibontakozásában, de meg is tartsa azokat, ne engedje hirtelen elillanni a pohárból. Ez a szerepe a nagyobb belső pohárfelületnek, az illatgyűjtő zónának. Azt már többnyire minden kezdő borfogyasztó tudja, hogy a vörösborokat nagyobb poharakból szoktuk kóstolni, mert általában magasabb hőmérsékletre van szükségük, nem baj, ha kicsit felmelegszenek. A fehérborok jobban érzik magukat a kisebb poharakban, amelyekben a hidegen tartás könnyebben megoldható.
 

Az aszú pohara

Mészáros Gabriella és Bárdos Sarolta tokaji borász

De mi a helyzet az édes borokkal? Sajnos sokakban még most is él a tévhit, hogy a tokaji desszertekhez való bor. Csak az étkezés végén, kis mennyiségben, tehát kis pohárból fogyasztjuk. Ezt még leírni is fáj.  A tokaji édes borok testes borok, komplexek, koncentráltak, tehát ugyanolyan – ha nem nagyobb – figyelem és törődés illeti meg őket, mint a legelismertebb nagy száraz borokat.

Ezért nagy öröm, hogy végre megszületett az aszú pohara. Ráadásul itthon, Halimbán.

Azt eddig is tudtuk, hogy a Bakony lábánál remek poharak készülnek. Elkészült egy olyan pohár, ami valóban az aszú legfontosabb tulajdonságait alapul véve készült el. Ami méltó az aszúhoz. Méltó ahhoz, ami csak a miénk. Legyünk rá büszkék!

A sok gyártónál még ma is kötelező desszertboros poharak kisméretű, enyhén szélesedő serleg formája alkalmas arra, hogy a felszolgált bort egy ideig megfelelő hőmérsékleten tartsa. De ezzel gyakorlatilag vége is a szerepének. Mert nem engedi a bort kinyílni, holott a botritiszes alapanyagból készülő borok zöme a világ legattraktívabb és legpompásabb italai közé tartoznak. Az egyik legszebb részétől fosztjuk meg magunkat, ha nem megfelelő pohárban kínáljuk. Számomra az intenzívebb illat már az első találkozásra meggyőző volt. 

Erőteljesebben lehet érezni a botritiszes jegyeket, a friss gyümölcsösséget, de a hordó háttérben marad. Az illat, a kellemesen édes íz és az erőteljes, de nem túlzó savasság a formának köszönhetően teljes figyelmet kap. A pohár befelé hajló pereme a bor gyümölcsös és édes aromáit egyenesen az orrba és a nyelvre juttatja. A pohár kifinomult formája lehetővé teszi, hogy a bor a szájüregben egyenletesen elosztva kínálja az édes, a savas és ásványos ízeket a nyelven. Megjelenése is gyönyörű, minden egyes darab kézzel készített pohár. Ennek megfelelően kecses, vékony és kellően törékeny is.

Az aszú nem a mindennapok bora. Ripka Gergő (Tokaj Kalauz, Táncoló medve) álmodta dobozba a poharat, és ha minden igaz, egy év alatt sikerült is keresztülvinni a folyamatot. Jó gondolat, remek kivitelezés. Köszönet érte mindenkinek, aki részt vett a munkában. Most már csak igényes fogyasztó kell és az, hogy a poharak eljussanak azokra a helyekre, ahol értik és értékelik is a borkultúrának ezt az oldalát.

Borítókép: A legjobb forma az aszús pohárhoz (Fotó: Mészáros Gabriella)