Menjünk ki végre a napra!

Az új évszázadban a fenntartható fejlődés felé való elmozdulás politikai, gazdasági és társadalmi szempontból is kiemelt céllá vált.

Forrás: Pexels.com

Sokszor gondolkodtam már azon, vajon egy ilyen mikro-parányi termőterületen gazdálkodó ország, amivé mi magunk lettünk, vajon pazarolhatja-e legkomolyabb dűlőit, parcelláit uniformizált, élelmiszer szintű borok készítésére. Sajnos nálam ilyenkor rendszerint beugrik a „disznók elé gyöngyöt” gondolata a Bibliának. Véleményem szerint nem azért kaptuk időszakos használatra a Kárpát-medencét, hogy onnan a világ bármelyik csücskében elkészíthető borokat készítsünk. Felelősség és majd valamikori elszámolás is része a történetnek, milyen jó, ha erre már most felkészülünk.

A Mátra méreteit tekintve nagy, ám ismertségét illetően kevésbé jelentős borvidékeink egyike. Az utóbbi években mégis történt itt valami – elsősorban Gyöngyöspata köré szerveződve. A kis és valamivel nagyobb borászatok a helyi közösséggel karöltve dolgoznak azon, hogy ez a kiváló termőhely méltó elismerést kapjon. A rendezvényeken való részvétel, a foglalkoztatás és az oktatás, kóstoltatás, családi programok mind ebbe a körbe tartoznak. A borászatok aktívan részt vesznek a helyi közösségükben, most már ők is rendszeresen összejönnek, együtt kóstolnak, tanulnak, érdeklődnek és nem utolsósorban beszélgetnek egymással. Milyen nagy dolog ez! Ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztése képes erősíteni egy-egy kisebb csapat egészét, ami természetesen a szőlő-bor körül forgolódó közösség számára létszükséglet.

 

Gyöngyöspata környéke és a Mátra más bortermő területei számomra valami effélét kínálnak. A borvidék új oldalát Ludányi Balázs, Losonci Bálint, Karner Gábor, Szecskő Tamás már a 2000-s évek elején elkezdték az addigiakhoz képest jóval egyedibb, koncentráltabb és komplexebb borokon keresztül megmutatni. Olyan borok ezek, amik a szőlőről, tájról, emberről szóltak. Ezzel kézen fogva érkezett részükről a minél természetközelibb borkészítés igénye is. Ami fogyasztói szempontból nézve egyértelműen képes kifejezni a termőhelyi karaktert. Amiért nagyon sokan továbbra is töretlenül szeretjük és kóstoljuk a borokat.

Ha valaki csupán az alkoholhatást, netán némi folyadékbevitelt vagy egy egyszerű ételkísérőt keres a borokban, az ne errefelé orientálódjon. De ha kizárólag pénzügyi befektetést és jó hasznot remél valaki a témától, nos az se itt keresse a szebb jövőt. Ugyan minden termelőnek illene meg is élnie a boraiból, de tudjuk jól, hogy ennek számos akadálya van. Aki ilyen borok készítésére adja a fejét, az ne reméljen rövid távú megtérülést. Ezen a terepen csak elkötelezett, pozitív gondolkodású, sokszor – nem véletlenül – erős hittel megáldott termelők tudnak életben maradni. Többek között ezért tisztelem annyira őket.

Szívem szerint minden bort újra kóstolnék és írnék számos kóstolási jegyzetet róluk, de helyhiány miatt ez csak részletekben tud majd megvalósulni. Mégis szeretném itt is kifejezni köszönetemet a pasaréti kóstolón részt vett borászoknak. Mert jöttek, kínáltak, örömöt szereztek boraikkal, és ha netán egy-két láb össze is akadt az este végére, mindez a bor legszebb oldalát mutatta meg fogyasztónak és termelőnek egyaránt.

Álljon itt a névsor, ők azok a termelők, akik remek kékfrankosokkal, olaszrizlingekkel, hárslevelűkkel, csókaszőlővel, tartályban, hordóban vagy éppen amforában érlelődött boraikkal a nagyvárosban hátrahagyták a Mátra határozott lábnyomát.

Agapé Wine, Estate Amfora Arc Dominium, Pince Eden Wines H2, Pince Hegymente Szőlőbirtok, Hoop Wines Itt és Most, Karner Gábor Kékhegy Pince, Kerekes Pince, Losonci Pince, Ludányi Balázs, Major Levente, Nagygombos Barta Anna, Németi Zoltán Wines, Olivér Borműhely, Páger Pince, Palya Balázs, Soós Családi Pincészet, Szignárovits-Maka Pince.

Borítókép: Illusztráció (Pexels.com)