Furcsán alakult ez a hét a számomra, kívülről nézve talán kaotikusnak is mondhatnánk azt a borkínálatot, ami a hét öt napjának poharamba kerülő tételeit jellemezte. Kezdődött minden a Mátrával, a február 26-i kóstolóval – amihez majd visszatérünk. Folytatódott egy igen jó minőséget hozó gránitról érkező sorral, majd a hét közepén Montepulciano felé vettük az irányt, ahol a sangiovese kevésbé ismert arca nézett velünk szembe. Majd jött egy februárzáró izgalmas furmintsor, a pénteki Borkonferencia kapcsán pedig az alkoholmentesített borok. Ezt a hetet záró témát nem hoznám ide, véleményem szerint már így is túl sok idő és energia kötődik ezekhez a furcsaságokhoz. Beszéljünk inkább a valódi borokról.
Amik számomra egyre inkább kevésbé ismert borvidékekhez és termelőkhöz köthetők. Ezen igazából sok csodálkoznivaló nincsen, ugyanis ha elkezdünk borkóstolással foglalkozni, először általában megismerkedünk a jól bevált helyekkel, szőlőfajtákkal, borstílusokkal. Ha ezekből kellő mennyiségű bor kóstolását követően összeállítottuk preferenciáink listáját, felmerül az igény új utak felfedezésére. Ami esetemben az utóbbi tíz-tizenöt évben szerencsésen egybeesett a világ borkínálatának egyre sokszínűbbé válásával. Ami hozta magával korábban csak névről ismert borvidékek felfedezését is. Ajánlom mindenkinek az efféle kíváncsiskodásokat, aki szereti azt, ami valóban a termőhelyhez és a kiváló emberi munkához köthető.
Az új évszázadban a fenntartható fejlődés felé való elmozdulás politikai, gazdasági és társadalmi szempontból is kiemelt céllá vált. Így lassan már jó húsz éve a fenntarthatóság három fő, egymással összefüggő dimenziója, nevezetesen a környezeti, a gazdasági és a társadalmi területeket érintő fogalmak széles körben elfogadottak és követendők is lettek.
A fenntartható szőlészet-borászat alapgondolata az, hogy ezt a hármas alappillért megfelelő környezeti fenntarthatósági programok végrehajtásával kell segíteni. Ez vonatkozik magára a termelésre, csomagolásra és minden egyéb területre, ami itt egyáltalán szóba jöhet. Egészséges ökoszisztéma, a természeti környezetünkkel való észszerű és óvó gazdálkodás és nem utolsósorban az ember testi és szellemi egészségének a megőrzése. Értelmesen és felelősségteljesen gondolkodó emberek ezt nem is gondolhatják másként. Mégis kiemelt figyelmet érdemel véleményem szerint az a kisebb vagy nagyobb közösség, ahol ezek a gondolatok nem csupán lózungok, hanem a napi élet szerves részét képezik. Ahol nemcsak beszélnek róla, hanem törekszenek arra, hogy mindezt a mindennapjaikban is megvalósítsák. Ami másokat is arra ösztönözhet, hogy ők is ilyen vagy hozzájuk hasonlóan kevésbé kitaposott úton járva őszinte és rengeteg örömöt szerző borokat készítsenek.