Ezzel együtt még ellátogattunk néha ide, vonzott a környezet és a kedves kiszolgálás. Legutóbb az Alexandra étteremkalauz számára teszteltem a helyet 2010-ben, amikor annyira gyenge volt a produkció, hogy kénytelen voltam (20-as skálán) a 8 pont alatti éttermek közé sorolni egykori kedvencemet. Különösképpen az élvezhetetlen korhelyleves és a rostonsültnek mondott párolt zöldség ütötte ki a biztosítékot. De találkoztunk az idők során fokhagymaporral készült cigánypecsenyével és konzervgombával is.
Azóta nem is tértünk be hozzájuk, de a nemrégiben kiszúrtam, hogy csülkös pacal is szerepel a kínálatban. Úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy mikor látogatunk el ismét a Borházba.
Múlt pénteken Budapest felé útba esett Makó, mivel a nagylaki határátkelőnél nagy volt a torlódás, így inkább Battonyánál léptük át a gúnyhatárt.
Tetszett, hogy felszereltek az azonos nevű szálláshellyel szimbiózisban működő vendéglő előtti patinás cégér alá egy buszmegállóra emlékeztető táblát, amin festett szódásüvegből víz spriccel a borospohárba, alatta a felirat: „fröccsmegálló”.
A bejárattól jobbra szénaforgatáshoz használt favillák és kenyérsütő falapátok. A belteret átalakították, de a stílus, az atmoszféra lényege megmaradt. A falakon megannyi archív kép, grafika és festmény, többek között a tizenhárom aradi vértanúról, az idős Kossuth Lajosról, Rózsa Sándorról, Jézus Krisztusról és Szűz Máriáról.
Az egyik terem két szemközti falára szerelt polcokon pazarul elrendezett kiállítás a századelő üvegpalackjaiból, kancsóiból, befőttes- és szódásüvegeiből.
Jó időben hasonló igényességgel kialakított belső teraszt is működtetnek. Az asztalon borsliszt-, paprika- és sótartó, borsdarálót nem tudott keríteni a pincér. Ottjártunk idején sajnos rádió szólt, ami sokat levont az élményből, a rap-hiphop borzadály után talán a legrosszabb opció.
A kínálat jelentősen szűkült, ami dicséretes, mára már közhely, hogy a regényhosszúságú étlap nem bizalomgerjesztő. Ez időtájt három levest, tíz főételt, hatféle lepényt és három desszertet tartanak. Különös, hogy nem szerepelnek az étlapon sem hideg, sem meleg előételek. Kapható viszont többek között gulyás- és marhaerőleves (utóbbi májgombóccal), fokhagymás pisztráng erdei gombás rizottóval, mentás fűszervajjal, tonhal roston sült zöldségekkel és sárga rizzsel, malaccsülök, cigánypecsenye, kacsacomb különféle köretekkel, belga csokis szuflé erdei gyümölcsökkel és palacsinta szatmári szilvalekvárral.
A borválaszték továbbra is korrekt, Kúcs Gyula villányi, a Gedeon pince izsáki, valamint az Arias pince pécselyi boraiból kínálnak bő egytucatnyi tételt, valamennyit kimérik pohárra, még mindig igen baráti áron, egy decit 350 és 650 forint közötti összeg fejében rendelhetünk. Palackra kapható kétféle Törley pezsgő. Gössert, Soproni IPÁ-t és szarvasi búzát tartanak csapon, valamint további három kisüzemi tételt a Szarvasi Sörfőzdétől, jóval 1000 forint alatt. (Azon nem akadok fenn, hogy az itallap félliteres palackot ír, míg a kézhez vett Pils sör 0,33-as, 750 forintért így is best buy egy vendéglőben 2024 tavaszán.) A kommersz import tömények mellett Búzavirág Gint és kétféle Disznótoros pálinkát is tartanak.
Titkon reméltük, hogy a koncepcióváltás kulináris szintlépéssel járt. Nos, nem ezt tapasztaltuk, rendelt fogásainknak továbbra is nagy volt a minőségi amplitúdója.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!