A Ceausescu-rendszer 1989 decemberi bukását követően a román fennhatóság alatt álló területek lakossága valósággal fejest ugrott a szabadságba, cseppet riasztó, de mégis inkább lenyűgöző és euforikus volt az, ahogy tüntetés tüntetést ért, sorra alakultak a valóban civil szervezetek, egyik független sajtóorgánum jött létre a másik után, hogy csak a magam szellemi környezetét idézzem fel, saját lapja indult a Temesvári Magyar Diákszervezetnek, a TMD-nek, a tőle független ifjúsági szervezetnek, a TeMiSz-nek, a népfelkelésben részt vett tollforgatóknak, amellett persze, hogy a hivatalos sajtó is megmaradt, csak irányt váltott.
A gasztronómiában mindez úgy csapódott le, hogy majd’ minden sarkon megjelent egy „hamburgert” és/vagy „pizzát” kínáló bódé. Az idézőjel nagyon is indokolt, hiszen a burger olyan volt, hogy még a csalamádés, azonosíthatatlan összetételű ipari hulladékból készült húspogácsás belsőmagyarországi burger is (amivel horribile dictu itt-ott még ma is lehet találkozni) nagyságrenddel magasabb élvezeti értéket nyújtott, mint ahogy a virslivel, csirkemellel, gyroshússal, ananásszal, kukoricával toppingolt, ma is virágzó, középeurópainak mondható pizza is sokkal élvezhetőbb, mint amit akkor e néven vásárolhattunk.
