Borgála a magyar bor dicséretének jegyében

Mintegy ezer pincészet működik a Kárpát medencében, fontos, hogy e dzsungelben el tudjon igazodni a fogyasztó.

Negyed évszázada az internet még gyermekcipőben járt. A mobiltelefon-használat sem volt általános, a készülékeken nem lehetett még a bebarangolni világhálót. Szakmai információkhoz könyveken és szaklapokon keresztül jutottunk, legyen szó politológiáról, szociológiáról, jogtudományokról, gasztronómiáról vagy akár a borok világáról. És persze sokkal nagyobb jelentősége volt az előszóban kapott információnak, még akkor is, ha jelentős részük városi legendának bizonyult utólag. Akkoriban egy-egy baráti jótanács aranyat ért, ha éttermet, pubot vagy borkóstolóhelyszínt kellett választani.

Arra sajnos már nem emlékszem, hogy ki hívta fel a figyelmem a Magyar Borok Házára (MBH), talán Demeter Ervin, aki bevezetett a minőségi borok világába az ezredfordulón, eladdig ugyanis kora gyermekkoromtól kezdve kevés kivétellel átlagos vagy gyenge borokat ittam. 

Minden esetre életre szóló élmény volt az első kalandozás a sajnos már rég megszűnt Szentháromság téri borszentélyben,

olyannyira, hogy a dátumot is pontosan fel tudom idézni. Családi, illetve baráti körben 2000 május elsején látogattuk meg ezt a műintézményt, mely önkiszolgáló rendszerben működött. 2000 forint befizetésének ellenében kaptunk egy hazavihető, gravírozott, az MBH emblémájával ékített kis poharat, egy tasak pogácsát és kezdődhetett a pincetúra. Minden borvidéknek külön kis beugrót biztosítottak, mindenütt akadt néhány remek nyitott bor, amit kedvünkre kóstolgathattunk.

Hosszú évekig rendszeresen visszajártunk, nemcsak a pince összes rejtett zugát felfedezni, hanem szervezett, ültetett kóstolókra is, melyek keretében a legjobbak mutatták be boraikat az MBH igazgatójának, Nyikos Istvánnak irodalmi felvezetése és vezénylete mellett. Ő, illetve az általa fémjelzett Bacchus Art Studio állt a Pünkösdi Bortúra mögött is. Egy szimbolikus összeg befizetésének ellenében országszerte mintegy száz pince várt a túrázókat három napon keresztül. A kétezres évek első évtizedében egyetlen alkalommal sem hagytuk ki a remek lehetőséget, 2010-től Csíksomlyó lett a célpontunk e jeles ünnepen. Hogy mikor maradt abba a bortúra, azt már nem tudnám megmondani, de amíg működött, nagy szerepe volt a magyar borturizmus fejlődésében.

Érthető, hogy mindezek után kellemes, nosztalgikus élmény volt Nyikos István megnyitóját hallgatni a Bacchus Art Studio által szervezett, a maga nemében egyedülálló, „Borgála 2025” elnevezésű mega-kóstolón a Kimpton BEM hotel nagytermében.

Ezúttal is egy irodalmi idézettel gazdagította mondanivalóját, amit Márai Sándortól kölcsönzött.

Nyikos István főszervező, Csizmadia András gasztronómiai szakíró és Hegedűs D. Géza színművész

A rendezvény a Magyar Borakadémia védnöksége alatt zajlott, a műsort a testület korábbi alelnöke, Csizmadia András gasztronómiai szakíró vezette, aki röviden és lényegretörően mutatta be a meghívott borászatokat.

Az egybegyűlteket üdvözölte Koch Csaba, a Magyar Borakadémia elnöke is, akivel csak egyetérthetünk abban, hogy az említett testület által évről évre átadott „Év bortermelője” titulus dinamizálta a magyar boréletet, jobb teljesítményre motiválta a borászokat.

Miként a Michelin csillag a csúcséttermek világában, ez a szinte mindenki által elérni kívánt díj is egyszerre orientálta az érdeklődő közönséget és ösztönözte a szakma jeleseit.

Mint elhangzott, mintegy ezer pincészet működik a Kárpát medencében, fontos, hogy e dzsungelben el tudjon igazodni a fogyasztó.

Gottfried Benjamin Hancke „A magyar bor dicsérete” című versét, mely a rendezvény webcímét is adta, Hegedüs D. Géza színművész szavalta el. Hadd idézzük e költeményt, amire nem lehetünk eléggé büszkék, hisz nem magyar ember írta, s így az elismerés még hitelesebb és értékesebb.

Mások Frankhon boráért hadd rajongjanak csak,

magasztalják spanyol vagy olasz bor ízét,

vagy azt dicsérjék, melyben sirászi tűz ég:

magyar vessző nedvét kívánom én magamnak.

Ki csínján issza csak, életét megnyújtja annak,

ily nektár nem csiklandja az istenek ínyét,

nem szűr ilyent a Rajna és a Mosel-vidék,

azért, Duna, minden folyónál boldogabb vagy!

Erő sarjad ki az aranyból: régi dal,-

magyar föld ontja az arany legremekebbjét,

a hegy tele arannyal, hát a nemes ital

ily erőssé, mint itt, másutt hol nevelkednék?”

Én azt hiszem: Kánában a mennyegzői bor,

az is magyar földben termett valamikor.

A borok mellé pazar borfalatkákat kóstolhattunk lényegében tetszés szerint, de szakmai tanácsadás mellett. Ezeket, mint megtudtuk, Csizmadia András, a borok és ételek harmonizálásának első számú magyar szakértője, Hegedüs Péter, az egykori Fortuna vendéglő tulajdonosa és a Spoon hajóétterem vezető séfje, Fekete Tibor álmodta meg.

Ceviche spárgás panna cotta és jérce terrine

Az „Év bortermelője” titulus eddigi nyerteseit most nem sorolnám fel, a lista itt tekinthető meg. Végigolvasva a névsort feltűnő az átfedés a Pannon Bormíves Céhhel, ami persze nem véletlen. Az átfedés még nagyobb arányú „Az Év pincészete díj” nyerteseivel. E díjat 2002-ben adták át először. Meghatározása szerint olyan bortermelő gazdasági társaság kollektív teljesítményét kívánták elismerni vele, „amely tevékenységével, a szőlőtermesztés, a borkészítés és értékesítés, valamint a borturizmus teljes vertikumában a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítését tartósan, eredményesen és magas színvonalúan szolgálja.” 

Mivel e díj kevésbé közismert, hadd soroljuk fel, hogy kik örvendhettek eddig neki: Szőlőskert Szőlőbirtok, Mátrai Borvidék (2002) Oremus Pincészet, Tokaji Borvidék (2003), Hilltop Neszmély, Neszmélyi Borvidék (2004), Disznókő Tokaj Szőlőbirtok, Tokaji Borvidék (2005), Garamvári Szőlőbirtok és Pincészet, Balatonboglári Borvidék (2006), Bock Pincészet, Villányi Borvidék (2007), Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet Villányi Borvidék (2008), Szöllősi Pincészet, Neszmélyi Borvidék (2009), Pannonhalmi Főapátság Pincészete, Pannonhalmi Borvidék (2010), Thummerer Pincészet, Egri Borvidék (2011), Mészáros Borház és Pince, Szekszárdi Borvidék (2012), Ikon Pincészet, Balatonboglári Borvidék (2013), Koch Borászat, Hajós-Bajai Borvidék (2014), Frittmann Pincészet, Kunsági Borvidék (2015), Patricius Borház, Tokaji Borvidék (2015), Günzer Tamás Pincészete, Villányi Borvidék (2019), Pannonhalmi Főapátság Pincészete, Pannonhalmi Borvidék (2023), Gere Attila Pincészete, Villányi Borvidék (2024).

Mint látható, nemcsak a Covid évek maradtak ki, hanem valamiért a 2015-ös, 2017-es, 2018-as esztendők is, pedig lettek volna elismerésre méltó pincészetek bőven. Az is meglepő, hogy a Pannonhalmi Apátsági Pincészet két ízben kapta meg ezt az elismerést, míg például a Tokaj Hétszőlő, a Royal Tokaji, a Dereszla, vagy akár a Grand Tokaj hiányzik a listáról.

 (Tokaj-Hegyalja borászait egyébként is igen mostohán kezeli a magas rangú testület. Eddig három pincészetet és három borászt díjaztak, miközben legalább tucatnyian megérdemelték volna e szakmai elismeréseket.)

Minden pincészet egyetlen bort hozhatott, kivéve azokat, melyek elnyerték mindkét titulust, vagy két ízben is megkapta főborászuk az „Év Bortermelője” címet, mint ahogy az a Figula, valamint a Nyakas pince esetében történt.

 (A 2008-ban tragikusan korán eltávozott Id. Figula Mihály 2000-ben lett „Év bortermelője”, fia, ifj. Figula Mihály 2022-ben kapta meg e rangot kitüntetést. A 2020 októberében elhunyt Maya Ernő, a Nyakas pince főborásza 2002-ben örvendhetett e díjnak, utóda, Nyúlné dr. Pühra Beáta pedig 2021-ben.)

Szinte minden érintett pincészet képviseltette magát, kivételt csak a 2004-ben elhunyt Báthori Tibor jelentett, akinek örökségét nem vitte tovább senki, valamint a Szepsy és az Oremus pince. A közel félszáz bor egyenkénti bemutatására nem vállalkoznék, egyébként is sejthető, hogy ha a legjobbak hozzák el a legreprezentatívabbnak tartott borukat, akkor a kínálatot csak olyan jelzők írhatják le, mint a „fergeteges”, „lehengerlő” vagy „katartikus”. A teljes borlista itt érhető el.

Hadd illesszem viszont ide a kóstoltak közül az öt kedvenc étel-bor párosításomat:

 

Borbély pince: Karós Badacsonyi Olaszrizling limited edition, 2021 + tőkehal ceviche édesköményfészekben, kamillával,

 

Figula pince: Öreghegy Olaszrizling 2023 + erdei gombasaláta cikóriával és Comté sajttal,

 

Balla Géza: Ménesi Fekete Leányka Sziklabor 2022 + vadpástétom feketemeggy-tatárral,

 

Disznókő pince: Tokaji 6 puttonyos Aszú, Kapy vineyard, 2017 + kacsamájtekercs mogyoróval és aszaltbarack chutney-val,

 

Patrícius borház: Tokaji 6 puttonyos Aszú, 2017 + Auvergn-i nemes kéksajt körteágyon.

A Magyar Borgála méltó volt a nevéhez, impozáns helyszínen, kifogástalan szervezés mellett kóstolhattuk a magyar borász-élboly közel félszáz tagjának egy-egy csúcsborát, a legjobb szakemberek által megkomponált borfalatkákkal kísérve.

Mi mást mondhatunk ezután, mint azt, hogy szurkolunk a folytatásnak.

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila