byblos mohamad kutaini osama kutaini bor étterem

A marokkói és a libanoni konyha remekeit kínálja a Jouri étterem a főváros szívében

Látott már olyat a magyar vendéglátás, hogy egy kiemelkedő séf nyitott ugyanabban az utcában egy másik éttermet, s azóta is kettőt működtet párhuzamosan, illetve nem utolsósorban sikeresen. Elsőre mindenkinek Sárközi Ákos juthat eszébe, aki nem sokkal azután, hogy a Borkonyha megkapta a Michelin-csillagot megnyitotta az utca másik oldalán a Textúrát, mely van annyira izgalmas és színvonalas, mint az anyaegység, a különbség leginkább a koncepcióban van, az utóbbi neve meghatározza a dizájnt és egyes esetekben az ételek tálalását is. Csak az talány számomra, hogy a Textúra miért nem kapott még csillagot, mikor a teljesítménye alapján egyértelműen megérdemelné.

2026. 03. 23. 7:10

A rántott halloumi sajt datolyával és gránátalma-szemekkel megbolondított lecsóágyon érkezik. Kifejezetten ízletes, meglepő, viszont működő ízkombinációkkal.

A libamáj mille-feuille-t birsalmalekvárral társították, bevált ízharmóniára épülő, pazarul tálalt, emlékezetes előétel.

Hasonlóan lehengerlő a tataki-szerű pirított citrusos tonhal, amit cékla-carpaccio-val és kifogástalanul hőkezelt sült padlizsánnal körítettek. A Dining City honlapja céklás padlizsánkrémet ígért, egy kevés sarkantyúvirággal ékített krém helyet s kapott a tányéron, inkább díszítésként. A hangsúlyeltolódást cseppet sem bántuk, mint ahogy azt sem, hogy a halloumi sajtot nem grillezték, mint ahogy az említett portálon szerepel, hanem mandulaforgácsos panírban rántották ki.

A konfitált bébizöldségekkel és sáfránymártással kínált egész tengeri sügérfilé kicsattanóan friss, szaftos, ízletes.

A grillezett csirkemellhez (Shish Taouk) a külön tálalt fűszeres parázsburgonya és a fokhagymás szósszal mellett, amit a menü beígér, kaptunk egy üde zöldfűszeres salátát és pitát is. A csirkemell lehetne egy fokkal szaftosabb, de az összhatás kifejezetten jó. A Tokaj Hétszőlő száraz Furmintja kiváló társ volt mindkét főételhez.

Megelégedésünkre szolgált a hétfűszeres báránykebab is, amit freekeh rizottóval adtak. A freekeh bulgurszerű köret, a búzát ezesetben még a teljes érés előtt aratják le, majd pörkölik, végül megtisztítják és szárítják.

Erős kíséret volt hozzá a Domaine Toulal Guerouanne régióból származó vörös cuveéje, de nem emlékszem, hogy kóstoltam volna valaha marokkói bort, s nem akartam kihagyni a lehetőséget. (A régióról a francia wikin találunk érdekes adatokat, a francia nyelvvel hadilábon állóknak segít a chatpgt). Amúgy fenntartom, hogy a borral célozzunk inkább az étel alá, mint fölé, egy testes vörös könnyen átrajzolja az étel ízképét, kevésbé eufemisztikusan fogalmazva tönkreteheti az adott fogás ízharmóniáit. Egy indokoltnál könnyebb, jellemzően fehér bor legfeljebb nem emel az összhatáson, de semmiképp sem ront.

Mascaronéval és dióval töltött ropogós kataifi, valamint pisztáciatörettel és gránátalmaszemekkel megszórt arab kávéízű rizspuding koronázta meg a fenséges közel-keleti lakomát.

Pazar élmény volt a Jouri, még a Byblosnél is meggyőzőbb, nem véletlen, hogy a sárga kalauz is fél ponttal magasabb értékelést adott neki. Jó szívvel ajánlható mindenkinek, aki úgy ismerkedne meg az autentikus marokkói ízekkel, hogy közben megspórolná a repülőjegy árát.