Amikor telefonon egyeztettünk, Szűcs arra kért, hogy csak a vasárnapi, újpesti kődobálásról ne kelljen beszélnie, mert „történt, ami történt, szerencsére nem esett bajom, szeretném minél előbb elfelejteni az esetet”. Másnap azonban, amikor az Üllői úti klubházban beszélgettünk, mégis szóba került a kőügy, amelyről azt mondta: „Ha műanyag üvegeket dobálnak be, vagy ahogy volt rá példa, szotyiszacskót, az belefér, a feszültség, a drukk sok mindent előcsal az emberekből. Kővel azonban nem szerencsés megcélozni bárkit is…” Az őt gyalázó újpestiek nem érdeklik, ő csak a Fradi-szurkolóknak akar bizonyítani. A már-már érthetetlen gyűlölet oka az lehet, hogy korábban a Megyeri úton védett – ott is kiválóan –, átigazolását sokan úgy értékelték, hogy megcsalta a lilákat. „Le kellene végre zárni az egészet. Az akkor volt, most a Fradi van, ezért a csapatért játszom.”
Szűcs számára a legfontosabb, hogy az együttes minél tovább jusson az UEFA-kupában, amiért meg is tesz mindent. Még azt is – mert ez is téma mostanság –, hogy rájátsszon az őt érő sérelmekre. Mint például a Millwall elleni viszszavágón. „Sajnálom, hogy nincs nálam a bizonyíték, a cipő. Az angol játékos úgy rálépett a lábamra, hogy kilyukadt a cipőm. Ettől függetlenül szerencsém volt, mert nem érte el a stoplija a lábujjamat, azt viszont nem hagytam ki, hogy – elvégre volt már egy sárgája – ne próbáljam meg kiállíttatni őt. Az is benne volt az akciómban, hogy legalább néhány percig szüneteljen a kapunkra nehezedő nyomás. Nem szerepelni akartam, csak a csapaton segíteni. Még akkor is, ha felesleges szereplési vágynak fogták föl sokan.”
A kapus profi, nem vitatható. Ez derül ki abból is, hogy nem teszi le a végleges esküt jelenlegi klubja mellett. Még akkor sem, ha Magyarországon érzi jól magát, kifejezetten honvágya van, ha külföldön jár. „Elégedett lehetek a Fradinál futó szerződésemmel, soha rosszabbat. Ha azonban olyan megkeresés érkezik, amelynek nem lehet ellenállni, nem mondok majd nemet. Ha megadja a sors, pályafutásom utolsó szakaszában szeretnék még jobban keresni. Nem szégyellem, ez is hozzátartozik az igazsághoz. De erről legkorábban a jövő év nyarán beszélhetünk, addig nem. Addig a bajnoki elsőség a cél meg a kupa.”
Ez utóbbiról azt mondja, nagyot téved, aki könnyű csoportnak ítéli meg a Fradiét, mert nagyon is nehéz, különösen úgy, hogy az első két meccsen sok minden eldől. „Ha ne adj’ isten, pont nélkül maradnánk a Feyenoord és a Schalke ellen, akkor nehezen állnánk föl a másik két meccsre. Öt pont minimálisan kell a továbbjutáshoz, nem hagyhatjuk a nehezét a végére. Azért sem, mert az utolsó, a Hearts-meccs, átélve a Millwall ellenit, nem lesz akármilyen.”
Búcsúzásként még elmondja: „Tisztában vagyok vele, nem ártana higgadtabban viselkedni egyes helyzetekben, azt is tudom, hogy nem mindig azonnal és főként nem a pályán kellene kieresztenem a gőzt. De mit csináljak, ilyen vagyok… Ha beállok a kapuba, csak az érdekel, csak az éltet, hogy nyerjen a csapat.”
A RASSZIZMUS ELLEN. Az FTC Kommunikációs Iroda és a klub labdarúgócsapata akciót kezdeményezett a lelátói rasszizmus ellen, a lépés aktualitása aligha vitatható. A Hallgattassuk el a rasszizmust! elnevezésű kampányhoz a napokban sokan csatlakoztak, valamennyien azt szeretnék, ha a kirekesztő gesztusok eltűnnének a pályákról és azok környékéről. A felhívásra az [email protected] e-mail címen bárki jelentkezhet.
Nemere
Novák Dezső, a Ferencváros korábbi válogatott labdarúgója bevallotta: ő volt a Nemere fedőnevű ügynök. A zöld-fehéreket 1995-ben edzőként a BL-csoportkörig vezető olimpiai bajnok, egykori hátvéd elismerte, hogy az előző rendszerben jelentéseket készített csapattársairól. A saját magát leleplező, 65 éves szakember a sportlapban beszélt a részletekről. Elmondta, hogy a hatvanas évek közepén a csapat egyik külföldi útja során karórákat csempészett haza eladásra. Az üzlet meghiúsult, a nyomozók tudomására jutott, őt pedig bevitték a rendőrségre, s börtönbüntetéssel is megfenyegették. Ettől való félelmében a nyomozók harmadik megkeresésére vállalta, hogy ügynök lesz. Novák állítja, soha nem írt olyasmit, amiből valakinek kára származott volna, ő pedig hasznot nem húzott a dologból. Elmondta még, hogy a történtektől függetlenül a szemébe akar nézni a régi barátoknak, amikor legközelebb találkoznak.
A volt csapattársak közül Albert Flóriánt megdöbbentette a hír, tegnap délelőtt még fel sem tudta igazán dolgozni a sportlapban olvasottakat: „Egyelőre nem tudok nyilatkozni a dologról, tájékozódnom kell, tisztán szeretnék látni mindent. Vádaskodni nem kívánok, meg kell tudnom többet az ügyről. Ezzel együtt akármi történt is annak idején, fölösleges volt elővenni negyven év után az egészet.”
