Törőszerint...

Jó játékot, izgalmas kilencven percet hozott a Szusza Ferenc Stadionban megrendezett Újpest–Ferencváros rangadó a labdarúgó NB I kilencedik fordulójában. A mérkőzés 1-1-es döntetlennel zárult, a szórakozást azonban a második félidőben rendbontás zavarta meg.

Soha rosszabbat! Meggyőződésem, ha minden fordulóban legalább egy ilyen színvonalú mérkőzést láthatnának a szurkolók, nem tartanánk ott, hogy néhány stadionban már az ezret sem éri el a nézőszám. Szomorú ez nagyon, még akkor is, ha a hét végén nem igazán futballra alkalmas időjárási körülmények között játszottak a csapatok, bár ez nem mentség a kicsiny érdeklődésre.
Tetszett a rangadó, mert nem sokat teketóriáztak a csapatok. Kijöttek a pályára, s az első perctől küzdöttek, hajtottak. Egy dícséret „hazafelé”: kitűnően előkészített pálya várta a csapatokat, jót tett, nagyon kellett a gyepszőnyeg felújítása. A liláknak hátat fordított a szerencse, mert akár három gólt is elérhettek volna az első félidőben, s csak a nagy kapushibát elkövető Vlaszákon múlott, hogy a Fradi előnyt szerzett. Hiányérzetem csupán annyiban volt, hogy nem láttam szép technikai megoldásokat, igaz a talaj nehéz volt. Persze a csúszós pályán jobban él egy technikailag tökéletes tudású játékos, mint szárazon. Ekkor lehet eladni azokat a fineszes cseleket – és testcseleket is – amelyek hozzátartoznak a futballhoz, még akkor is, ha nem mindig viszik előre az akciót. Viszont látványosak, szórakoztatóak.
A kőhajigálásról csak anynyit: sokszor ígérték már, hogy megbüntetik azokat, akik olyan tárgyakat visznek a lelátóra, amelyekkel sérülést lehet okozni. Szerintem egy öklömnyi kődarab ilyen tárgy... Vajon miként vihette be ezt a balhét kereső szurkoló? Mit csináltak, mire figyeltek a biztonságiak? A fegyelmi tárgyaláson minden bizonnyal megbüntetik a volt csapatomat, akár súlyosan is. Ezzel függ össze az utolsó kérdésem: mivel a lila-fehérek szektorából érkezett a kő (is), kiváncsi lennék arra, ez az ember vajon milyen Újpest-szurkolónak tartja magát?