Ne áltassuk magunkat, nyilvánvaló, hogy férfi tornászcsapatunk a jövő évi világbajnokságon sem kerülne be az első tizennyolc közé. Még a tizennyolcadik helyet sem tudná megszerezni, ami legalább egy versenyzőnk számára automatikusan olimpiai kvótát jelentene. A sportág történetében azonban olyan mélyre még soha nem süllyedtünk, mint vasárnap, az aarhusi vb-n elért huszonhetedik hellyel. Jövőre, a pekingi játékokra kvalifikáló egyetlen versenyen, a stuttgarti vb-n csak a mostani legjobb huszonnégy nemzet indulhat teljes csapattal, mi mindössze három egyéni indulót nevezhetünk.
Vereckei István vezetőedző a vb előtt úgy fogalmazott, hogy a huszonnégybe kerülés nem lehet kérdéses, de már az utolsó csoport szólítása előtt eldőlt, elbuktunk. Már akkor is csak a huszonötödik helyen álltunk, és olyan országok kerültek elénk, amelyeknek nem kellett volna: Venezuela, Puerto Rico, Lettország… Talajon egy eséllyel nem élve csupán négy versenyzőnk mutatott be gyakorlatot, ketten is hibáztak, így ezen a szeren, valamint ugrásban és nyújtón szálltak el a reményeink. A negyvenhárom nemzet között ugrásban 34., talajon 33., nyújón 31. helyen végeztünk, és ezt nem ellensúlyozhatta a lólengésben elért 15. hely. Altorjai Sándor, a Magyar Torna Szövetség főtitkára a következőképpen kommentálta a történteket: „Sok mindent át kell értékelni, a következő hetek vagy akár egy-két hónap döntése, hogy merre tovább. Úgy érzem, gödörben vagyunk, és ki kell lábalni belőle. A csapat szempontjából már a 2012-es olimpia a cél, a Pekingre készülő egyéni versenyzőket pedig be kell illeszteni a rendszerbe”.
Holott napnál világosabb, inkább „rendszerváltásra” lenne szükség.
A jövő évi vb-ről az 1–12. csapatok teljes létszámmal, azaz hat-hat fővel kvalifikálják magukat az olimpiára, a 13–15. együttesek két-két, a 16–18. gárdák egy-egy kvótához jutnak; ám ez számunkra már érdektelen. Az egyéni öszszetett eredménye alapján további hat vagy hét nemzet kap még egy-egy helyet; s a Magyar Torna Szövetség úgy tudja, hogy – a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján fellelhető kvalifikációs rendszernek ellentmondva – a szerenkénti világbajnokok alanyi jogon olimpiai résztvevők lesznek. A másik variáció az, hogy csak abban az esetben, ha olyan országok versenyzőiről van szó, amelyek az előbb felsorolt szempontok alapján nem jutottak egyetlen kvótához se.
A tisztánlátás számunkra azért fontos, mert a talajon vb-bronzérmes Gál Róbert jó eséllyel pályázhat arra, hogy – mint Athén előtt az anaheimi vb-n – legalább az egyéni összetett versenyben megszerzi a kvótát; ugyanakkor az Európa-bajnok és vb-negyedik Berki Krisztián lólengésben nem esélytelen a vb-aranyra. Persze, majd csak jövőre, Stuttgartban. Most ugyanis nem került be a vb-re nevezett utazók közé, hiszen ő tipikusan „egyszeres” versenyző, s Aarhusban a csapat szereplése volt a legfontosabb…
Gyűlöletcunami szeretetország katonáitól
