Minden változatlan

Teljesen jogos polémia zajlott az elmúlt napokban arról, hogy a magyar labdarúgó-válogatott Olaszország elleni 3-1-es sikerén felbuzdulva nem kellene-e a Bosznia-Hercegovina elleni szeptember 8-i Európa-bajnoki selejtezőt mégis a Puskás Ferenc Stadionban megrendezni. Miként az is tökéletesen érthető, hogy az MLSZ vezetése a korábbi tapasztalatok alapján – még az olasz meccs előtt – úgy döntött, vidékre viszi az összecsapást. A szövetség elnöksége tegnap pontot tett az ügy végére, a meccs helyszíne marad Székesfehérvár. Kisteleki István elnök így kommentálta a döntést a távirati irodának: „A találkozónak van egy kijelölt helyszíne, amelyen a magyar szövetség nem kíván változtatni.”
Tehát minden változatlan. A kommunikáció is. Ha igazat beszél, Kisteleki azt mondja: a szövetség nem tud változtatni. Mert ha nem kíván, akkor ostoba. Az érdeklődés ugyanis minden emberi számítás szerint meghaladja a fehérvári kapacitás maximumát, az ötezret. Csak hogy a nemzetközi szabály szerint a meccs időpontja előtt harminc nappal le kell jelenteni a helyszínt, s ettől csak külön kérvény esetén lehet eltérni. Ez az a procedúra, amit az MLSZ nem kíván végigjárni. De azt is elfogadjuk, ha nem tudja. Csak akkor azt mondja.
Pedig e helyzetben különösen kifizetődő lenne igazat mondani. Az országban jelenleg ugyanis három olyan stadion van – a Puskás, az újpesti Szusza és a fehérvári –, amelyik megfelel az UEFA szigorú elvárásainak.
Hogyan is mondta annak idején Puskás? Kis pénz, kis foci. S amit csak az „égből látott”: elbukott Eb-pályázat. Így hát maradnak a kis stadionok is.