A sors ezúttal több szempontból is tökéletes rendezőnek bizonyult. Egyrészt, mert csapatunk két győzelemmel és egy vereséggel is az élen végzett a csoportjában, és az egyetlen érdemi mérkőzésre, a negyeddöntőre jutalmul megkapta a másik ágról a negyedik kazahokat. Másrészt, mert a szomszédban, azaz száz kilométerre, Ljubljanában zajló A-divíziós világbajnokságon éppen a péntek a szünnap, így számos magyar szurkoló rándult át az Adria partjára. Játékosaink a bemutatás során hitetlenkedve tekingettek is egymásra a számukra szokatlanul harsány üdvrivalgás hallatán, de szerencsére ez jelentette az egyetlen meglepetést.
Gulyás Zoltán küldöttségvezető már a mérkőzés előtt joggal jegyezte meg: „A kazahokat láttuk, amint döntetlent játszottak a brazilokkal, ennek alapján csoda kellene ahhoz, hogy kiverjenek minket. De még nem engedtük el magunkat, sőt csütörtök este a lányokat sem a városba, mert abban maradtunk, csak akkor ünneplünk, ha biztosan meglesz az oka.”
Biztosan meglett, már a 6-1-es első negyedet követően. A két együttes között körülbelül akkora különbség mutatkozott, mint a teológia és a geológia között. Azaz ég és föld. A 18-5-ös végeredményben ez nem is látszott ennyire élesen, pedig a játszótárs eleve beérte a rokonszenves áldozat szerepével. Jelzésértékű, hogy amikor a mérkőzés előtt arról érdeklődtem náluk, mennyi esélyt adnak maguknak, a három megszólított pólós „egyenfintort” vágott, és egyikük kinyögte: „Esélyt? Erről kérdezze az edzőnket”.
Igazán pontos választ persze maga a mérkőzés adott. Hoki szurkolóinknak emellett gyógyírt is, mert miután Ljubljanában szertefoszlott az álom, a feljutás, sikeréhes drukkereink étvágya Triesztben csillapodott. Sőt, a szomjuk is, hisz az idő és a gólok előre haladtával váltak egyre inkább (öröm)ittassá.
A csapat körében is tetőzött a boldogság, a magyar női válogatott 2004 és 2008 után harmadszor jutott ki az olimpiára. Az athéni hatodik és a pekingi negyedik helyezést követően már a puszta matematika is második helyet ígérne, Drávucz Rita csapatkapitány azonban, mint első lelkesedésében elárulta, ennél is többre vágyik: „Még csütörtök este sem mertem ünnepelni, úgy feküdtem le, hogy azért van még egy meccs. Most, hogy a repülőjegyet már a kezünkben érezhetjük, jöhet az igazi meló. Eddig is vállaltuk a céljainkat, én most is megismétlem, olimpiai bajnokok szeretnénk lenni. Aki felszáll a londoni gépre, az szerintem nem is álmodhat másról, de részünkről ez nemcsak álom. A tavalyi vb óta összeállt a csapatunk, ezt már az Európa-bajnoki bronzéremmel bizonyítottuk, és a mezőny annyira kiegyenlített, hogy bármi megtörténhet.”
Ezzel Bujka Barbara, a női mezőnyben már-már lefoghatatlan center is egyetért: „Onnantól, hogy kiderült, a kazahok lesznek az ellenfeleink, bíztunk benne, hogy ilyen könnyű lesz, de nem véletlenül fogtuk ki őket, meg kellett érte dolgozni. Mindenki más ellen sokkal nehezebb lett volna, az olimpián is az lesz. De ott vagyunk, ez a lényeg”.
Martin György, a magyar szövetség elnöke szerint is: „Amióta elnök vagyok, a nyolc olimpiai kvalifikációs lehetőségünk közül hetet kihasználtunk, ez azért nem olyan rossz arány. Ennél már csak az lenne jobb, ha Londonban két csapatunk két érmet nyerne, és erre szerintem meg is van az esély”.
Merész András szövetségi kapitány egyelőre természetesen az egyből egyre koncentrál, de arra nagyon: „Előzetesen is fennállt a lehetősége, hogy a negyeddöntőben a kazahokat kapjuk ellenfélnek, de álmodni sem mertem róla. Aztán, hogy valóság lett, az a bizonyos zabszem attól még ott maradt, mert a meccs mégis csak meccs. De a lányok most is profi módon megoldották a feladatukat, mint eddig mindig, és ha ezután is meg fogják, az olimpiai érem reális cél. Sőt, kimondom, a bajnoki cím is az. Eddigi munkánk gyümölcse beérett, de még tovább kell érlelnünk, mert ez a gyümölcs azért még picit zöld. Most bizonyára sok edző cserélne velem, de én senkivel, ez az én csapatom. Úgyhogy nem adom”. Nem is kell, nem is szabad.
Az eddigi kvótások, Nagy-Britannia, Ausztrália, az Egyesült Államok és Kína mellé pénteken négy csapat csatlakozik a trieszti selejtezőről. Ez elsőként a magyaroknak sikerült, míg a további negyeddöntős program a következő: Oroszország–Kanada, Spanyolország–Görögország, Olaszország–Hollandia.
origo.hu
Egy nyíregyházi énekesnő lett a Megasztár női hangja
