Hiába lángol a Puskás, nem ez az igazi baj

Az ultrák piróznak, üvöltenek, szurkolnak, az MLSZ meg bírságol. De mire vár a szövetség csendes tömege?

A szövetség az NB I. első 12 fordulójában 120 esetben szabott ki büntetést, legtöbbször a nézők rasszista megnyilvánulása, szurkolói rendbontás miatt. Ha az ember átnyálazza a 63 oldalas fegyelmi szabályzatot, sehol sem leli az alaposan körülhatárolt büntetési okok mellé társított tételeket. Ez alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy a 14. fordulóban rendezett Ferencváros–Haladás meccsen miért kapott szurkolói megbotránkoztató rigmusai miatt visszaesőként 100 ezer forintos büntetést az FTC, miközben 2 héttel korábban az Újpest ugyanebből az indokból, szintén visszaesőként 700 ezreset. Igen, a lila-fehér fanatikusok begyújtottak néhány fáklyát is a gyalázkodás mellett, de képek bizonyítják, hogy a fradisták ugyanígy „lángoltak” a Puskásban. Ezzel nem azt szeretnénk szemléltetni, hogy szegény Újpestre rászállt az fb., a Ferencvárosra viszont nem, ugyanis a következetlenség nem a klubszínektől függ.

Az MLSZ máshogy látja a helyzetet. Ahogy portálunknak írták, a fegyelmi bizottság tagjai – amellett, hogy korábban futballoztak, sportban és a jogban jártas emberek, és akik – társadalmi munkában, minimális költségtérítéssel dolgoznak. Ez biztosítja, hogy az MLSZ befolyásától függetlenül hozzák meg keddenként döntéseiket. A tagok neveit fürkészve egyikük sem ugrik be, sem az első-, sem a másodosztály volt csillagai közül, de hagyjuk a játékosmúltat. Ha a szabályzatban ők, a végső döntéshozók sem képesek fogódzót találni a konkrét esetekben, akkor saját munkájukat hiteltelenítik.

Mi a különbség például, ha Diósgyőrben 240-en, a Hidegkuti Stadionban pedig hárman szidják kórusban az ellenfelet (ez is büntetendő kategória). Mindkettő számos alkalommal előfordult az őszi szezonban, csak Borsodban hangosabban dörgött a tribün. Ennek viszont nem az az oka, hogy Miskolcon több a bunkó vagy a rasszista. A Fradi ideiglenes otthonául szolgáló Puskás Ferenc Stadionba, Újpestre, Miskolcra egyszerűen többen járnak meccsre, közülük több az ultra, ők több rigmust gyártanak, amelyek közül jó néhány a rivális klubot vagy annak szurkolóit szidja. Így fordulhat elő, hogy a legtöbb büntetést a Ferencvárosra, a legkevesebbet az MTK-ra szabta ki a bizottság.

A fanatikusok részéről teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogy meddig lehet korlátozni a véleményszabadságot akár egy olyan sporteseményen, ahová sokan azért mennek, hogy kikiabálják magukból a heti feszültséget. A rasszista, antiszemita rigmusokra valóban semmi szükség, de komolyan azt gondolja az MLSZ, hogy a sz*r, a k*va anyád, netán a b*zd meg éppen a stadionokból száműzhető pár százezres bírságokkal? Vajon a jóval egymilliárd forint feletti büdzséből gazdálkodó kluboknak (FTC, Győri ETO, Videoton) egy heti 300-400 ezer forintos büntetési tétel mennyire fájhat? Na, és mit tehet a klub? A Puskásba például regisztráció nélkül is be lehet jutni, vagyis képtelenség megtalálni akár a videokamerával rögzített rendbontót, hangoskodót, aki miatt a klub bűnhődik. Ha meg is találnák, a volt huligánokból biztonsági emberekké vedlett haverok – ez nem csak a Fradinál megy így – simán beengedik őket a kitiltást követően is.

Az MLSZ-nek nem az elrettentés a célja – írták kérdésünkre –, ez az oka, hogy nem akarnak példát statuálni a bírságokkal. Ahogy a Btk.-t citálva fogalmaznak: nem a büntetés mértéke az igazi visszatartó erő, hanem annak elmaradhatatlansága. Ennek igazságát akár bírságban is lemérhetjük, ha keddenként a fegyelmi bizottság honlapjára kattintva megnézzük, mennyivel kevesebb, halkabb, békésebb rigmus harsant fel a hétvégi fordulóban a lelátókon. Másrészről az MLSZ nem rázhatja le magáról a felelősséget azzal, hogy kijelenti: a stadionon belül történő eseményekért a mérkőzést rendező klub felel. A csapatok egy részének arra is alig jut pénze, hogy meccset rendezzen, és rendszeresen kifizesse a béreket. Ahhoz, hogy felszereljék a beléptetőkapukat, kiépítsék a kamerarendszert, elválasszák a szektorokat, milliárdokra lenne szükség. Ezek hiányában elvileg el sem indulhatnának a bajnokságban, de a szövetség utóbb mindig zöld jelzést ad, így a felelősség visszaszáll az MLSZ-re.

Végezetül muszáj szólni a szövetség által hangoztatott szurkolói kultúraváltásról, a trágár, rasszista drukkerek miatt távol maradó „csendes tömegről”. Bármily fájó is ez futballunk vezetőinek, aki ért valamennyire is a focihoz, pontosan tudja, hogy a színvonalas futballra vágyók azért nem járnak idehaza meccsre, mert nincs nívós labdarúgás, amit élőben nézhetnének. Emellett a stadionok egy része szétrohadt, rossz belépni egy-egy létesítménybe. Utóbbin a kormányzat gőzerővel kíván változtatni, de szórakoztató játékkal kellene megtölteni az újonnan épülő létesítményeket, amire, bárki elhiheti, tízezrek ugranának.

Kelet-Európában egyelőre egyetlen szövetség, bajnokság vagy klub sem tudta bizonyítani, hogy lehetséges megvalósítani a kulturált (ülve) szurkolást, a nem kívánt hév, gyűlölet száműzését a stadionokból. Az MLSZ kezébe venné a karmesteri pálcát, de reálisan nézve valamilyen köztes megoldásra kellene inkább törekedni, az utóbbi években kiebrudalt ultrák ugyanis sok esetben az utolsó jelentős tömeget jelentették a lelátón.