Amikor boldogult Boskovics Jenő kollégánk 1958-ban megálmodta az Év sportolója szavazást, a légiós szót még csak Rejtő Jenő regényeiből ismertük. Idén viszont az Év magyar edzője bizonyos Shane Tusup lett innen, Los Angelesből, a dobogó harmadik fokán pedig egy Ambrós Martín nevű spanyol úr végzett a Kanári-szigetekről. Hogy is van ez? – kérdeztük a szavazást szervező Magyar Sportújságíró Szövetség elnökétől, Pajor-Gyulai Lászlótól.
– Nagyon jól – válaszolta kollégánk, az Nb1.hu futballportál főszerkesztője. – Shane abszolút megérdemelte az elismerést az idén két világbajnoki címet, összetett Világkupát és négy rövidpályás Eb-érmet, közte egy aranyat nyerő Hosszú Katinka edzőjeként, s Martín sikerét sem kérdőjelezhetjük meg, hiszen Európa legjobb női kézilabda-csapata, a Győri ETO szakvezetőjéről beszélünk.
– No de egyikük amerikai, másikuk spanyol, az Év sportolója választás pedig Magyarországról szól. Csak azért kérdezem, mert nem minden érintett volt elégedett a szavazás eredményével.
– Ez igaz, de hazánkban fejtik ki – nagyon is áldásos – tevékenységüket, a magyar sportnak szereznek dicsőséget. Ez egy kicsit olyan, mint az adózás. Hiába vagy, mondjuk, venezuelai, ha Magyarországon élsz, itt van bejelentve a céged, itt folytatsz gazdasági tevékenységet, akkor itt is adózol.
– Maradva a győri példánál: ha jövőre is a Győr nyeri a női kézilabda BL-t, és Eduarda Amorim kiugró teljesítményt nyújt, akkor elvileg lehet az év magyar sportolója?
– Minden további nélkül. Persze látni kell, hogy hazánkban nincs hagyománya annak, hogy csapatsportoló kapja az egyéni elismerést. De tovább sarkítva a szituációt, ha – mondjuk – lenne egy kiemelkedő futballklubunk, mint ahogy nincs, és megnyerné a Bajnokok Ligáját, és Lionel Messi ebben a klubban futballozna, s lehengerlő teljesítményt nyújtana, akkor akár ő is lehetne az Év magyar sportolója.
– S ha közben Argentínával diadalmaskodna a 2014-es világbajnokságon, akkor a hazájában is elnyerné ugyanezt a címet?
– Akár. De ilyesmi, sajnos, csak a mesékben létezik.
– Van egyáltalán szabályzata, hivatalosan lefektetett kritériumrendszere az Év sportolója választásnak?
– Nincs, és még csak azt sem állítom, hogy ez feltétlenül jól van így. Viszont tény, hogy eddig működött a dolog, még úgy is, hogy olykor érkeznek abszurd szavazatok, és azt is tudom, hogy nem születhet mindenki megelégedésére szolgáló végeredmény. Megfontolandó, hogy fel kellene állítani egy kritériumrendszert.
– Mondana egy-két abszurd esetet?
– De csak név nélkül. Az egyik kollégánk 2007-ben az év szövetségi kapitányának jelölte Bozsik Pétert, pedig ő 2006 novemberében lemondott a labdarúgó-válogatott szakvezetői posztjáról. Az is számos alkalommal előfordul, hogy egyes vidéki újságírók a kisvárosuk, a községük csapatának az edzőjét vagy játékosát jelölik. Ezek a voksok megkérdőjelezik a választás komolyságát, de szerencsére idén is közel háromszázan szavaztak a hatszázas tagságunkból, s így a nagy számok törvénye alapján reális végeredmény születik. Bár igazán akkor lennék boldog, ha mindenki szavazna. Ma már pénzbe sem kerül, hiszen interneten is elvégezhető, s a kevésbé tájékozott kollégák kedvéért évről évre eljuttatjuk a tagságunkhoz a szóba jöhető jelöltek és eredményeik lajstromát.
