Edzőként sem adta sokkal alább. Első magyar csapatként 1995-ben a Bajnokok Ligája főtáblájára vezette a Ferencvárost, a zürichi BL-nyitány, a Grasshoppers feletti 3-0 máig megfejthetetlen csoda. Novák a maga visszafogott, kissé pikírt stílusával fogadott sikert és kudarcot egyaránt, amikor például a következő BL-derbi, az Ajax elleni, hazai 1-5 után megkérdezték tőle, Simon miért hagyta ott olyan sokszor az őrzésére bízott Litmanent, csodálkozó tekintettel felelte: „Simon egyszer se hagyta ott Litmanent. Mindig Litmanen hagyta ott Simont.”
Aztán az 1996/97-es szezon elején ő is ott hagyta a kispadot, mert a szurkolók egy része kikezdte, és ebből nem kért. A harmadik évezredben két súlyos megpróbáltatás is érte. Varga Zoltán a sportnapilapnak adott 2004-es interjújában elárulta, tudja, annak idején kik jelentettek róla, majd Novák ezt követően elismerte: az 1960-as években beszervezték, Nemere fedőnéven végzett ügynöki tevékenységet. Hozzátette, tiszta a lelkiismerete, soha senkinek nem ártott, de ha önként, másfél évtizeddel korábban, a rendszerváltás idején vall múltja e szeletéről, valószínűleg megkíméli magát és híveit is e lelki megrázkódtatástól. Nem sokkal később daganatos betegséget diagnosztizáltak nála, ezért még különlegesebb e 75. születésnap.
És még aktuálisabb a jó kívánság: Isten éltesse!
