– Na, helló! Láttad, milyen gólt szenvedett a Szalai a Braunschweig ellen? Amúgy négy hónap után az elsőt. A múltkor éppen erről beszéltünk. Kapott ziccerben egy tökéletes zsugát, előbb maga alá gyűrte, aztán olyan mozdulattal, ahogy körülbelül egy háziasszony csinálná, kapura bénázta, a kapus persze védett, a kipattanót a védő megpróbálta kibikázni, de Szalai rácsúszott, és bepattant róla a labda. Amúgy már mindegy volt, a Schalke a 92. percben így is 2–1-re vezetett, de a Szalai úgy ünnepelt és üvöltözött, mintha a vb-döntő hosszabbításában, 0–0-nál három csel után húszról kilőtte volna a hosszú felsőt. Ez a csávó tényleg hihetetlen! Már minden testrészével okozott gólt, a tokájával, a bokájával, az ádámcsutkájával, most a vádlijával, talán még csak teli rüszttel nem sikerült neki. Na, a másik meg a Kabát! Hátulról, satuba szorított fejjel, szándékosan úgy beletalpal a diósgyőri szerb gyerek térdhajlatába, hogy ha arra a lábára támaszkodott volna, ezer darabra törik, úgy rakják össze, mint a legót. A bíró persze nem vesz észre semmit, ő nem azért van, hanem hogy ha ketten huhognak vagy berepül egy banán, lefújja a meccset, de az MLSZ legalább utólag eltiltja a Kabátot. Két sz*ros meccsre. Még jó, hogy nem tüntették ki. Erre a Kabát a Sportba’ (a Nemzeti Sport napilapban – a szerk.) elkezd hisztizni, hogy ő csak egy meccsre gondolt. Te, ennek esze annyi, mint tyúknak haja! Hát ha véletlen volt, ahogy kamuzza, az egy meccs is sok. Ha meg szándékos, amit amúgy azzal elismer, hogy szerinte egy meccs járt volna, akkor tavasszal már pályára se szabadna engedni. De egyébként nem is ezér’ hívtalak, csak kijött belőlem, hogy ez lett a magyar foci. A Szalai meg a Kabát. Ezér’ van, hogy ma délután (azaz szerdán – a szerk.) a Tohonya elkezdi verni magát, hogy bajnokok lettek. Kérdezem, kivel lett bajnok, erre azt feleli, a Bayern Münchennel. Mondom neki, te szerencsétlen, mi közöd neked a Bayernhez, mikor németül egyetlen mondatot tudsz, azt is rosszul, csak azt variálod, hogy „cvei vagy drei grósz bír”. A Sunyi és az Egér meg egymást anyázza, már majdnem a másik szájába’ turkálnak, hogy a Realnak vagy a Barcelonának csalt a bíró.
Agyas itt szokatlanul mély levegőt vett, és nagyot nyelt. Ha az ő esetében ez nem tűnne teljes képtelenségnek, azt hittem volna, elérzékenyült. És láss csodát, így történt, nem is tagadta:
– Te, most kicsit jobban állok, mint ilyenkor szoktam, mert egy-két tüskét (rövid italt, nagy valószínűséggel szilva-, esetleg barackpálinkát – a szerk.) ráküldtem a fröccsökre. Ezér’ elmeséltem ezeknek a birkáknak, milyen volt az a magyar foci, amibe úgy belezúgtam, ahogy nőbe soha. Ezek konnektorba vizelnek attól, ahogy a Cristiano Ronaldo lövi a szabadrúgást; ha látták volna a Dózsából a Tóth Andrást, akit csak úgy hívtunk, a Babaarcú Gyilkos, vagy szegény Váradyt! Huszonötről kajakra kilőtte a pipát, erre amikor egyszer megkérdezték tőle, hogyan tudja erőből eltalálni a sarkot, azt mondta, nagyon egyszerű, úgy, hogy a kapust szokta célozni, és általában két-három métert téved. Vagy a Szőke Pista. A Fradi–Dózsa előtt a Szentmihályi állítólag már napokig nem aludt, mert ha húszról szabadrúgást rúgott a Fradi, akkor csengettek. Egyszer írta a Népsport, hogy egész héten a Szőke-féle szabadrúgásokat gyakorolták, a Bene utánozta a Szőkét, a sorfalat is rakosgatták, aztán eljött a meccs, a Szőke negyedóra után akkora gólt lőtt, hogy majdnem feldőlt a kapu, a sorfalból meg valaki kiszólt, hogy mostantól gyakorolja a k*rva anyja. Vagy milyen volt csak a körkapcsolás! Amikor a Vass Pista azzal kezdte a közvetítését, hogy a Vasas csapatában Kakas, Farkas, Nyúl, és hogy teljes legyen az állatsereglet, itt van Mackó játékvezető is. Arra emlékszel, amikor a Gergőnél hallgattuk az Ózd–Fradit? Kicsi volt az öccse, a Gergő nagyon szerette, mindig ő rakta össze neki a kisvasútját, de szegény kis srác egyszer pont akkor jött be azzal, hogy Gejgő, gyeje, amikor bemondták, hogy az Ózd 4–2-re vezet. Erre a Gergő ráüvöltött: vidd már a p*csába azt a vonatot! A gyerek hanyatt kiesett a szobából, mert ilyennek még nem látta a bátyját, de a Gergő csak 4–4-nél ment ki utána, akkor bocsánatot is kért. És arra emlékszel, amikor szerdán, a suliban, a pad alatt megszorítottuk egymás kezét, hogy jó, még két doga, de lesz*rjuk, mert szombaton kettős rangadó? Áh, mindegy. Ezt szerintem már le se írd, mert a Real- meg a Barca-drukkerek azt mondják, egy balf*sz vagyok. Aztán lassan már csak mi tudjuk, hogy ők azok. Na, helló.
