Múlt szombati, 24-22-es sikerével a Győr már bejutott a Final Fourba a BL-ben, így vasárnap, Podgoricában, a Buducnost otthonában számára a csoportelsőség a tét. Amit győzelem esetén rögvest, döntetlennel valószínűleg egyhetes halasztással megszerez, ha viszont kikap, átmenetileg vagy végleg visszacsúszik a második helyre. A pillanatnyi állás a következő: 1. (és már továbbjutott) Győr 7 pont, 2. Podgorica 6, 3. Ljubljana 2, 4. Larvik 1.
Ketten lépnek tovább, ráadásul első és második hely között nincs érdemi különbség, mivel a másik kvartettben egyelőre minden kusza, a szombati Thüringer – Vardar Szkopje rangadó fésülheti ki a szálakat. Azaz egyrészt nem egyértelmű, kit lenne kedvezőbb kifogni vagy elkerülni a május 3-ai, budapesti elődöntőben, másrészt Görbiczék az ügyben úgysem tehetnek semmit, mert legyenek bármekkora klasszisok, a német-macedón kézitusa végkimenetelét képtelenek befolyásolni. A montenegrói összecsapásét bezzeg igen, bár a hazaiak ifjú, önbizalomtól és arroganciától duzzadó irányítója, Milena Knezevic úgy gondolja, ők még inkább: „Legutóbb Larvikban azért nyertünk, mert nagyon agresszívan kezdtünk, ha erre mindig képesek leszünk, semmi sem lehetetlen számunkra. Minden csak tőlünk függ, ez a legfontosabb.”
A Ferencváros esetében e megállapítás sajnos már nem állja meg a helyét. A csapat ugyanis hétfőn Viborgban, a KEK-negyeddöntő első felvonásán negatív előjellel bizonyította, hogy számára sem lehetetlen semmi. A 40-32-es vereség tényénél, a negyven bekapott gólnál talán csak a meccs képe volt hervasztóbb, a játékosok mintha gesztusok, érzelmek nélküli külső szemlélői lettek volna a megaláztatásnak. Tovább mélyítette a keserveket, hogy a skandinávok sérüléseik miatt négy kulcsemberüket nélkülözték, csupán tíz mezőnyjátékossal, köztük két, nevenincs tinédzserrel álltak fel, akik közül egynek az epizódnál is kisebb szerep jutott, a másiknak annyi sem. A dániai hatvan perc minden idősíkon méltatlan volt a Fradihoz, a dicső múltat, a csapat jelen erejét és a jövő reményeit, céljait tekintve is. A társaság így elsősorban elveszített becsülete, méltósága visszaszerzéséért harcolhat, azaz ezért kell harcolnia. Nehezen feledhető emlék, amint Viborgban a hazaiak trénere, Christian Dalmose 34-24-es részeredménynél, tízgólos differenciánál – nyilvánvalóan fogadásból – a kispad mellett fekvőtámaszozni kezdett.
A Ferencváros merész BL-reményekkel vágott neki a szezonnak, ám mivel a legrangosabb kupa főtáblájáról csoportharmadikként a KEK-be utalták vissza, maximális célja az lehetett, hogy a 2011-es és 2012-es diadal után triplázzon a kupagyőztesek között. Három és két éve is a Viborg jelentette a legnehezebb akadályt a végső siker felé vezető úton – a szombatinál keményebb próba már idén sem jöhet. Ezt, valamint a hétfői fiaskó miatti szurkolói keserveket is érzékelve, a szakosztály vezetősége afféle kiáltványt intézett a drukkerekhez, amelyben így fogalmaz: „Mérhetetlenül csalódottak vagyunk mind az eredmény, mind a csapat által mutatott játékot illetően. A súlyos vereség ellenére bízunk benne, hogy a továbbjutást egy nagyon elszánt és bravúros játékkal, amelyre képes ez a csapat, még el lehet érni! Nem tettünk le a továbbjutásról, és kérjük szurkolóinkat, hogy minden erejükkel a mérkőzés elejétől a végéig támogassák a csapatot a szombati visszavágón.”
Innentől már csak a játékosokat kell – kevésbé visszafogott hangon – megszólítani. Hisz elsősorban nekik kell minden erejükkel támogatni a csapatot, és jó, ha tudják, hogy a Népligetben még nem tettek le a továbbjutásról.
