– Hány százalék esélyt ad arra, hogy visszavágót vív a profi veretlenségét elvevő Gyenyisz Gracsevvel?
– Nullát. Majd pont Gracsevvel De mással sem. A meccs előtt eldöntöttem, hogy abbahagyom, s ezen nem változtatok. Sokan azt gondolták, hogy ha most nyerek, akkor folytatom, de én nem ettől tettem függővé, mert tudtam, hogy nyerek. Éppen ezért szokásommal ellentétben nem is izgultam. Bementem a ringbe, próbáltam játszani, jól érezni magamat. Sikerült. Bár Fritz (Sdunek mester, Erdei edzője – a szerk.) szerette volna, ha kiütéssel győzök, s ezért mondta, hogy indítsam mélyebbről az ütéseimet. Ám én inkább nem erőltettem, mert az ellenfelem fejjel jött előre, nem akartam kockáztatni, csak biztos, vitathatatlan sikert aratni.
– Fritz Sdunek mit mondott a meccs előtt és után?
– Előtte azt, hogy jól dolgoztam a felkészülés során, s biztos lehetek magamban, utána meg egyszerűen összeölelkeztünk, azt mondtuk, hogy szeretjük egymást, és sírtunk, mint a kisgyerekek.
– Korábban mindig úgy fogalmazott, hogy magában húzott egy vonalat, amikor abba akarja hagyni, de mintha az utóbbi időben elhalványodott volna ez a vonal.
– Most már nem. Mindjárt negyvenéves leszek, bár bizonyítottam, hogy jó formában vagyok, de azért érzem a kort, most is fáj sok mindenem, például a kezem. Pedig nem is ütöttem nagyokat. Elég volt, s amúgy is maradok a sportágban, ott a Madárfészek akadémia, az Erdei Zsolt Sportegyesület, legközelebb már én ülök Bedák Zsolti ringsarkában.
– Elégedett azzal, amit elért? Nincs hiányérzete például azért, hogy nem valósult meg az amerikai álma?
– Egyáltalán nincs, hálás vagyok Istennek, a sorsnak, hogy ebből az Európa közepén eldugott kis országból idáig juthattam a Kovács Pisti vágta ösvényt végigjárva. Jó, persze volt hozzá alaptehetségem, gyorsaságom, szorgalmam, taktikai tudásom, de alapvetően az a lényeg, hogy imádok bunyózni, szerelmes vagyok ebbe a sportágba. Ráadásként megadatott, hogy ilyen csodálatos közönség előtt, hazai környezetben búcsúzhattam. Ugyan miért lennék elégedetlen?
– Az önök nagy generációjából már alig maradtak. Mit gondol, mikor jön az új Erdei?
– Azért ne feledkezzünk meg Bedák Zsoltról vagy Kovács Attiláról, kiváló bokszolók ők is, és még csinálják, előbbinek például a súlycsoportjához képest sokkal nagyobb az ütőereje, mint nekem. Ahogy most látom, akadnak tehetségek, körülbelül tíz év múlva feltűnhet egy új Erdei.
– S a réginek nem lesz a következő napokban, hetekben hiányérzete?
– Most még nincs.
