A meccs lepörgött, és 26-26-os döntetlennel ért véget (mindkét együttes már korábban bejutott a négy közé, az eredmény jelentősége, hogy így az ETO esélye megnőtt a csoportelsőségre), amikor Knezevic odasétált Görbicz elé, és olyasmit művelt, amilyet ezen a szinten, a nemzetközi élsportban talán csak Zinédine Zidane Marco Materazzival, a 2006-os labdarúgó-vb döntőjében.
Nem elhanyagolható differencia persze, hogy a francia klasszis „csupán” mellbe öklelte az olaszt, aki azt megelőzően otromba megjegyzést tett a húgára. Görbicz ellenben egyetlen szavával, gesztusával sem adott okot az inzultusra, egészen addig a rokonszenves, kiszolgáltatott áldozat szerepét alakította a hírhedt Moraca Sportközpontban. Mint ahogyan az oda érkező, érdemi ellenállást kifejteni szándékozó vendég szinte mindig – úgyhogy ideje lenne ennek az előre kalkulálható, rendszeres podgoricai vesszőfutásnak elejét venni.
Először is léphetne, azaz léphetett volna már maga a délszláv klub. Érdekes módon sehol sem vetődött még fel, hogy a Buducnostnak magának kellene megbüntetnie, eltiltania, akár elzavarnia a játékost; úgy látszik, ezt az egyébként logikus és sportszerű megoldást senki sem feltételezi. A jelek szerint maga Knezevic a legkevésbé sem, hisz sajátos hangvételű, erősen megkérdőjelezhető hitelességű nyílt levelet intézett Görbicz Anitához. Pontosabban valószínű, hogy valaki megírta, ő pedig szignózta.
„Kedves Anita, szeretnék elnézést kérni tőled a megbocsáthatatlan tettemért, valamint a klubomtól, amelyet mindennél jobban szeretek és tisztelek, továbbá a közönségtől. Sajnos ezzel nemcsak magamat, hanem olyan embereket is megbántottam, akiket mélyen tisztelek, köztük téged is. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ne ez alapján ítéljenek meg, és ez a cselekedet ne tegye semmissé mindazt, amit a sportágért tettem, mert ez nem a valódi képet festi rólam. Tisztában vagyok vele, hogy ez sok erőfeszítést kíván majd, de vállalom a kihívást, ahogyan a múltban oly sokszor. Remélem, megerősödve kerülök ki ebből az ügyből, és meg tudom mutatni mindenkinek, hogy Milena Knezevic igenis tiszteli a fair playt, és él-hal ezért a gyönyörű sportágért.”
Azért el ne olvadjunk! Még akkor se, ha Görbicz Anita, habitusából is adódóan, valószínűleg megbocsát. Ő ezt megteheti, az EHF azonban nem. Már csak azért sem, mert precedensértékű fegyelmi eljárás és határozat következik. Az analógiaként említett Zidane a maga vétsége után visszavonult, a 23 éves montenegrói ezt természetesen nem tervezi. Ezért az EHF-nek kellene őt kivonnia a forgalomból – ha már a klubja nem teszi meg ezt –, és nem is rövid időre. Hogy a BL május 3–4-ei budapesti végjátékából hiányoznia kell, ahhoz aligha férhet kétség. A decemberi, magyar-horvát közös rendezésű Európa-bajnokság már határeset, mármint a kívülálló ítélete szerint.
A döntő szót azonban Bécsben kell kimondani, ügyelve arra, hogy az üzenet a kontinens minden csapatához, játékosához eljusson. És azt hirdesse: az 1950-es évek magyar ávós jelszava – „Ne csak őrizd, gyűlöld is!” – alapján tilos védekezni.
