Vajon miért ez a fordulat? – vetem fel a kérdést a fehérváriak portugál szakvezetőjének, aki rövid töprengés után válaszol.
– Roppant egyszerű – nem játszunk elég jól –, ugyanakkor borzasztóan összetett. A csapat gerince például hosszú időre kidőlt a sorból, Juhász Roland a Győr ellen sérült meg, Sándor György a Debrecen ellen, aztán Kovács Istvánnak eltört a kulcscsontja, és ők alkották a csapat hossztengelye mentén a középhátvédból, a védekező és támadó középpályásból álló gerincet. Akik a helyükre kerültek, korántsem tehetségtelen, értéktelen labdarúgók, de mégis, addig erősek voltunk, domináltunk, az első tizenegy fordulóból kilenc meccset megnyertünk, biztosan vezettük a tabellát.
– Úgy, hogy a sérülések zöme már beleesett a győzelmi szériába.
– Ez igaz, és bár nem szeretek a játékvezetőkkel foglalkozni, érthetetlen számomra, hogy például Debrecenben szabályos gólunkat nem adta meg a bíró, az ellenfelünk viszont lesgólt lőtt, így kaptunk ki 2-1-re.
– Aztán Pakson vasárnap három olyan – a Vidinek járó – tizenegyest is látott, amelyet nem fújt be a bíró. Nem sok ez egy kicsit a játékvezetői tévedésekből? Mintha összeesküvés-elmélet szaga volna a dolognak.
– Sajnos ezek tények. A Kaposvár ellen november másodikán is meggyilkolt bennünket a játékvezető. Persze erre nem lehet fogni a rossz szériát, de ez akkor is érthetetlen számomra.
– Már elnézést, az utolsó előtti és az utolsó helyezettről beszélünk. A bajnokesélyes Videotonnak akkor is le kellene győznie őket, ha kilencen játszanak tizenegy ellen.
– Ha a bíró ítéletei kiszámíthatatlanok, ha nem tudja a játékos, hogy mire készüljön fel bizonyos játékhelyzetekben, akkor elbizonytalanodik. Mint ahogy a mi labdarúgóink is. Persze nem kizárólag a bírókat és a sérüléseket okolom a visszaesésünkért, a csapat nem játszik jól. A Pécs ellen, a 18. fordulóban semmiképpen sem érdemeltünk győzelmet, ezt el is mondtam, a paksi mérkőzés azonban más eset. A kimondottan durván futballozó ellenfél csak a 61. percben kapta az első sárgát.
– A szurkolóik is durva dolgokat írnak az internetes fórumokon. Mostanában nem népszerű sem ön, sem a csapat.
– Mutasson egy edzőt, akit szeretnek a szurkolók, ha nem megy a csapatnak! Ha én lennék a helyükben, én is feldúlt lennék. Tény és való: keressük önmagunkat, az identitásunkat. Emlékszem, miután tavaly januárban idekerültem, néhány forduló elteltével éppen ön dicsért meg azért, hogy milyen nyílt, látványos, gólra törő futballt játszunk, szemben az elődöm inkább biztonsági játékával. Sajnos ez az önfeledt futball most hiányzik.
– Válságban van a Videoton? Már a nyáron elbúcsúztak az Európa-ligától, kiestek a Magyar Kupából, a bajnoki cím is elúszni látszik
– Mi is az, hogy válság? Ha valami hiányzik, például a pénz, akkor az válság. Nálunk most a gól hiányzik, ebben az értelemben ez is válság. De ha vasárnap itthon megverjük a Győrt, akkor vége a válságnak. Ezen a rangadón áll vagy bukik az idényünk.
– Egyetlen mérkőzésen? Még 11 forduló van hátra, sorozatban kellene nyerniük ahhoz, hogy felzárkózzanak a DVSC mellé.
– Van egy portugál közmondás a vemhes tehénről, nem igazán szalonképes, de a lényege, hogy az eredményhez nem kell százszor ugyanazt megtenni. Ez ránk is áll. Elég egyszer jól játszanunk, de akkor nagyon jól, és beindul a gépezet. Biztos vagyok benne, hogy a Győr elleni rangadó lesz ez a meccs.
