Kővári Róbert,a PMFC érettségi előtt álló támadója második tavaszi mérkőzésén másodszor is betalált, ezúttal az élvonal egyik legjobb kapusa, a győri Lubos Kamenár hálójába. Vasárnap reggel még a csapat győri szállásán beszéltünk a 19 éves fiatalemberrel.
– Amit ígért, azt betartották. De tényleg komolyan gondolta, hogy idegenben megverhetik a bajnokot?
– Persze, hogy komolyan. Tudtam, hogy képesek vagyunk rá, csak az volt a kérdés, meg tudjuk-e valósítani az elképzeléseinket. Azért a 2-5 minket is meglepett.
– Mikor érezte először úgy, hogy meglesz a meccs?
– 0-2 után.
– És amikor hirtelen 2-2 lett? Nem ijedt meg?
– Nem volt rá időm, mert Koller egy perc múlva már megint vezetéshez juttatott minket. Azt hiszem, amikor 4-2-re alakítottam az állást, akkor éreztem végleg, hogy megvan a három pont.
– Az ön gólja parádés volt, úgy járt a labda, mint a csocsógolyó.
– Koller kiugratása, majd Márkvárt beadása is csodálatos volt, nekem csak be kellett helyezni a labdát az üres kapuba.
– Nagyon úgy nézett ki, hogy begyakorolt akció volt.
– Edzésen mindig igyekszünk sakk-mattra játszani a helyzetet, ilyen értelemben valóban begyakorolt volt. Mindig próbáljuk egyből továbbtenni a labdát.
– Látta az MTK–Fradi góljait a tévében?
– Láttam, de miért kérdi?
– Mert legközelebb a kék-fehéreket fogadják.
– Ja, tudom. Szeretnénk őket is legyőzni. Bevallom, már a dobogó jár az eszemben.
– Mi a Pécs titka, megfejtette már? Csak nem az kell a sikerhez, hogy kivonuljon a tulajdonos?
– Az talán nem, de ez a nehéz helyzet megacélozta az akaratunkat.
– Kis pénz – nagy foci?
– Nem tudom, de hogy a pénz eszünkbe sem jut – legalábbis nekem nem –, az holtbiztos.
