E ponton közbeszóltam, hogy ne feledjük, azért 1978 és 1986 között három vb-re is kijutott a válogatottunk, és az akkori hőseinket még gyermekként mi is bálványoztuk, de Agyas elemében volt, erre is kapásból megfelelt:
– Na, ne is mondd. Valamelyik nap én is erről beszéltem, erre ez a görény Tohonya elkérte a tulajtól a laptopját, és behozott rajta egy nyolcperces, angol nyelvű összeállítást az 1982-es vb-ről, Maradona Magyarország ellen címmel. Nézd meg, sírni fogsz. Így, összevágva borzalmas, te olyan szopatást még nem láttál. Általában fél térden vagy seggen csúszva próbáltuk a Maradonát szerelni, ő meg szinte várta, hogy valaki érje már utol, úgy húzgálta maga után a bekkjeinket, mint a hintalovat. Szóval már akkor kezdtünk lemenni kutyába, csak még nem akartuk észrevenni. Bár a mostanihoz képest azok még zsenik voltak, a balbunkó ma irányító középpályás vagy góllövő csatár lenne. Szerinted most melyik játékosunk nevével lehetne egyetlen darab mezt is eladni? Talán a Dzsudzsákéval el lehetett volna, amíg Hollandiában játszott, de gyorsan elment Oroszországba, ott nem látja senki. Bár nem is baj, úgyse tudnák helyesen leírni a nevét. Szerintem már ez se véletlen; a legjobb magyar futballista, két dzs-vel De képzeld el, mi lenne, ha a Luis Suárezt Kovács Józsinak hívnák, így lenne a Liverpoolban angol gólkirály! Aztán a vb-n egyet-egyet fejelne és rúgna az angoloknak. Tudod, ki menne akkor birkózónak vagy cselgáncsozónak? A Bécike, a faterjával együtt. És hiába nyomnák hátulról, a szőnyegen egy perc alatt úgy megforgatnák és kiraknák, mint a Bűvös Kockát. Majd még folytatjuk, de az Egér a harmadik szódáját kéri tisztán, és olyan a színe, mint a frissen mosott finn mentőautónak. Mennem kell. Na, helló.
