Luis Suárez klasszis magyar rokona, Kovács Józsi

Agyas szerint az új Albert vagy Törőcsik miatt nálunk is egymillió gyerek kérne futball-labdát karácsonyra.

– Na, helló! Te, azt vettem észre, hogy öregszem. Egyre nehezebben bírom a vb-t is meg a piát is. Innom viszont most a vb miatt sajnos egyre többet kell, tegnap is taccsdaun volt, mint az amerikai fociban, persze labda nélkül. Be is szólt egy csávó a pultnál, hogy eddig a „Négycsöcsűbe” járt, de ha itt mindig ilyen szép talajtorna van, átszokik ide. Na, az lényeg, marhára kivagyok attól, hogy régen húsz országban tudtak focizni, és abba’ is benne voltunk, most meg kétszázban tudnak, és abba’ se vagyunk benne. Lassan több ghánai focistát tudok mondani, mint magyart. De nemcsak Ghánáról van szó, nézd meg Elefántcsontpartot vagy már Costa Ricát is. Az ilyenek közül egy-egy negyven-ötven éve azért mehetett a vb-re, mert minden földrészről ki kellett vinni egy kutyát is, aztán úgy játszottak le három csoportmeccset, hogy csak középkezdésnél jártak az ellenfél térfelén. De még most se engednénk el a családunkat se Ghánába, se Costa Ricába, mert attól félnénk, hogy az egyik felét elrabolják, a másikat megeszik. Erre Costa Rica megveri Uruguayt és az olaszokat, Ghána meg leikszel a németekkel. Amúgy ezt elmondtam az Egérnek is, és volt rá egy érdekes dumája. Azt felelte, hogy Ghánának vagy Costa Ricának viszont soha nem lesz egy darab olimpiai bajnoka se, nekünk meg Londonban is volt nyolc. Először azt hittem, félrebeszél, mert tegnap gyümölcsnapot tartott, a barackot meg az ágyas szilvát tolta váltogatva, hosszú lépéssel öblögetve, délutánra már iszonyú csatornaszagú lett a pofája, egy szerelő le is akart bele mászni. De aztán aránylag értelmesen előadta, hogy máshol az egész országban mindenki futballista akar lenni, ha viszont nálunk találnak végre egy ügyes gyereket, aki még hajlandó mozogni, és nem a seggét növeszti egész nap a számítógépe előtt, azt azonnal viszik úszni, vívni, tornászni, esetleg pólózni vagy kézilabdázni. Focistának meg marad, aki marad. A maszek zöldséges vagy olajszőkítő fater kézen fogja a Béluskát, betuszkolja a BMW-be, elgurulnak a legközelebbi akadémiára, és azt mondja, itt a Béci, van hat pár stoplis csukája, elhoztuk mindet, idén már majdnem adott egy gólpasszt, balról ő dobja a csapatában a taccsokat, de a köcsög edzője ezt nem veszi észre, szívatja, ezért ha itt maradhatna, esetleg tudnánk támogatni a korosztályát. Azt már nem mondja, csak csinálja, hogy az edző zsebébe is tolja a zsetont, így minden Béluskából, aki nem kellett sehova, futballista lesz. Rájöttem, hogy igaza van az Egérnek. És tudod mi kéne ahhoz, hogy ez az egész megváltozzon? Egyetlen király, akit imádni lehetne. Mint Drogba Elefántcsontpartnak. Aki miatt egymillió gyerek kérne labdát karácsonyra, mint mi régen. Egy ilyennek pedig még véletlenül is kellene harminc év alatt teremnie, mint a gaznak, amit kivágni se lehet. A románoknak lett egy Hagijuk, a bolgároknak egy Sztojcskovjuk, az ukránoknak egy Sevcsenkójuk, pedig olyan utánpótlás-nevelésük volt, mint nekünk itt, a Böfögőbe’ [Agyasék törzskocsmája]. És alkeszből is mindig születnek újak, soha nem marad ki egyetlen generáció se, ahogy az okos edzők mondani szokták. A magyar futball viszont most ért el oda, hogy már az öregfiúkat se érdemes nézni, mert azok között is majdnem mind szilvaverő.

E ponton közbeszóltam, hogy ne feledjük, azért 1978 és 1986 között három vb-re is kijutott a válogatottunk, és az akkori hőseinket még gyermekként mi is bálványoztuk, de Agyas elemében volt, erre is kapásból megfelelt:

– Na, ne is mondd. Valamelyik nap én is erről beszéltem, erre ez a görény Tohonya elkérte a tulajtól a laptopját, és behozott rajta egy nyolcperces, angol nyelvű összeállítást az 1982-es vb-ről, Maradona Magyarország ellen címmel. Nézd meg, sírni fogsz. Így, összevágva borzalmas, te olyan szopatást még nem láttál. Általában fél térden vagy seggen csúszva próbáltuk a Maradonát szerelni, ő meg szinte várta, hogy valaki érje már utol, úgy húzgálta maga után a bekkjeinket, mint a hintalovat. Szóval már akkor kezdtünk lemenni kutyába, csak még nem akartuk észrevenni. Bár a mostanihoz képest azok még zsenik voltak, a balbunkó ma irányító középpályás vagy góllövő csatár lenne. Szerinted most melyik játékosunk nevével lehetne egyetlen darab mezt is eladni? Talán a Dzsudzsákéval el lehetett volna, amíg Hollandiában játszott, de gyorsan elment Oroszországba, ott nem látja senki. Bár nem is baj, úgyse tudnák helyesen leírni a nevét. Szerintem már ez se véletlen; a legjobb magyar futballista, két dzs-vel De képzeld el, mi lenne, ha a Luis Suárezt Kovács Józsinak hívnák, így lenne a Liverpoolban angol gólkirály! Aztán a vb-n egyet-egyet fejelne és rúgna az angoloknak. Tudod, ki menne akkor birkózónak vagy cselgáncsozónak? A Bécike, a faterjával együtt. És hiába nyomnák hátulról, a szőnyegen egy perc alatt úgy megforgatnák és kiraknák, mint a Bűvös Kockát. Majd még folytatjuk, de az Egér a harmadik szódáját kéri tisztán, és olyan a színe, mint a frissen mosott finn mentőautónak. Mennem kell. Na, helló.