Észbontó szenzáció Szilágyitól: vb-3. a kardcsapat

Olimpiai bajnokunk a sorsdöntő asszóban 9-3-ra verte az egyéni világbajnok orosz Kovaljovot.

A kilencedik párharc tartogatta az igazi fordulatot, Szilágyi – akinek hullámzóan ment a vívás a kazanyi világbajnokságon – tiszta akciókkal közelebb férkőzött, majd fordított. Érződött, hogy Kovaljov korántsem magabiztos, 43-43-nál lett először egyenlő az állás, a végére pedig már csak két magyar tus maradt.

Válogatottunk legutóbb 2009-ben volt érmes ebben a számban világbajnokságon. Akkor, a törökországi Antalyában férficsapatunk Szilágyi Áron, Decsi Tamás, Lontay Balázs, Iliász Nikolász összeállításban ugyancsak a harmadik helyen végzett, s szintén az oroszokat győzte le a bronzmeccsen, 45-44-re.

„Áron tavaly a budapesti vb-n a döntőbe jutásért éppen Kovaljovtól kapott ki egy tussal, szóval volt miért visszavágnia. Látványos, helyenként okos vívással sikerült megvernünk az oroszokat hazai pályán, s legyőztük azokat az olaszokat is, akiktől az elmúlt három évben mindig kikaptunk; azt hiszem, elégedettek lehetünk” – fogalmazott érdeklődésünkre a szokáshoz híven most is visszafogott Somlai Béla vezetőedző.

„Nagyon fegyelmezetten kellett vívnom az utolsó asszóban. Nem csinálhattam semmi olyan kockázatos akciót, ami egyébként benne van a vívásomban” – mondta el Szilágyi Áron, aki kiemelte, hogy a koreaiak elleni vereség után sem zuhantak össze, és a bronzmérkőzésre mindannyian motiváltak maradtak.

„Az ukránok ellen felkészültek voltunk, még az is belefért, hogy én a közepén kikaptam, a többiek azonnal helyre tudták hozni. Az olaszok ellen már vitt a szívünk is bennünket, de ott is jól vívtunk. Utána következett egy olyan elődöntő, ahol nem találtuk az ellenszert az ellenfelünk vívására. Valami olyan extrát hoztak ide a dél-koreaiak, amivel most nem tudtunk mit kezdeni” – szólt az előzményekről olimpiai bajnokunk.

„Úgy érzem, amíg a páston voltam, extrát tudtam nyújtani, és kellett is” – mondta az olaszok ellen combizomsérülést szenvedő Szatmári András. Szerinte az egység volt a siker titka amellett, hogy jól is vívtak.

Hasonlóan vélekedett Gémesi Csanád: „Nagyon jó csapat kovácsolódott össze az idény során és itt a világbajnokságon is. Ez volt az egyik oka a sikernek, a másik pedig az, ami valószínűleg ebből következik, hogy azokban a szituációkban, amikor nagyon kellett, mindig volt egy ember, aki a szükséges pluszt, azt, ami a győzelemhez kell, hozzá tudta tenni az összteljesítményhez.”

„Úgy jöttünk ide a fiúkkal, hogy mindenképpen érmet szerettünk volna nyerni” – mondta Decsi Tamás. – Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, mert az ukránokon és az olaszokon keresztül vezet az út az elődöntőig. Nagyon bíztunk benne, hogy a koreai válogatottat le tudjuk győzni, de nemcsak csapatban, hanem egyéniben is jobbnak bizonyultak nálunk, szinte mindannyian tőlük kaptunk ki. Ezen majd dolgozni kell, hogy mit tudunk tenni ellenük. Aztán úgy gondoltuk, hogy mindenképpen kell nekünk ez az érem, és mindenki mindent meg is tett érte – fogalmazott.

Kedden a tőrcsapatok meccselnek a 16-os táblán, de a férfiaknál nem leszünk érdekelve, mert együttesünk (Szabados Gábor, Szabados Kristóf, Németh András, Dósa Dániel) a hétfői előcsatározások során megalázó, 45-27-es verésben részesült Hongkongtól (!), s akármilyen gyenge lábakon áll a hazai szakág, ezt azért még emésztenünk kell.