Kicsit Münchhausen bárót idéző kísérlet, de aligha van más út. Mégse kenjük szét a felelősséget, elsősorban a játékosok vállát nyomja a teher, hogy élvezhető-e a foci. Ha csak a tetoválások egy főre jutó négyzetméterében, a sztárfodrászokat dicsérő hajkoronák változatosságában, az y-generációs bermudaviseletben és a köpések hegyességében, úgy általában a külsőségekben vesszük fel a versenyt a legjobbakkal, akkor vereségre vagyunk ítélve. A futballstadion nem operaház, de a pályára lépésnek itt is vannak morális alapfeltételei.
Kis változással sokat lehet nyerni. Ám ha a közeg továbbra is lehúz, ahelyett, hogy felemelne, minden jó szándék hiábavaló. Modern arénáink könnyen kísértetkastélyokká válnak, ahová az egyszeri ember rettegve teszi be a lábát.
