Napjainkban – részben bizonyára az anyagi szükségből eredő megfontolásokból – gyakorlattá vált, hogy klubedzők gardíroznak válogatottakat, így Manuel Cadenas a Wisla Plock/Spanyolország, Aron Kristjansson a Kolding/Izland, Dagur Sigurdsson a Füchse Berlin/Németország kettősségben éli az életét, de Dujsebajev nem érezte szükségét, hogy bármelyikükkel is konzultáljon a rá váró megpróbáltatásokról: „Csak Juan Carlos Pastorral, a Szeged edzőjével beszéltem. Ő 2005-ben a Valladolid edzőjeként nyert világbajnoki címet a spanyol válogatottal. Ennyi pont elég. Ha valaki úgy szereti a kézilabdát, mint én, és annyira tisztában van a küldetésével, annak nincs szüksége más támogatására. Százszázalékos energiával és koncentrációval fogom ellátni mindkét feladatomat, ez abszolút megoldható. Nyáron is tíz nap szabadságra mentem, de a nyolcadik, kilencedik napon már hiányzott a kézilabda. Nem tudok meglenni nélküle.”
Reméljük, rövid időn belül mi is azt érezhetjük majd: meg sem tudnánk lenni Dujsebajev nélkül.
