– Kibrusztolta ezt a sikert, hosszú volt az út a kvalifikációig.
– Ki bizony. De szerencsére az utolsó lehetőséget sikerült megragadnom – mondta Miskolczi Julianna, aki a hetedik helyen zárt a győri légfegyveres Európa-bajnokságon, és ezzel riói kvótát szerzett.
– Amikor két esztendővel ezelőtt Európa-csúccsal nyert a moszkvai kontinensviadalon, mindenki azt hitte, hogy a riói kvótát is gyorsan összehozza.
– Azt az Európa-bajnokságot csodaként éltem meg, csak jó élményeket adott. Aztán hirtelen azt vettem észre magamon, hogy elvárásaim vannak, elfelejtettem élvezni, szeretni a versenyeket, kényszerré vált minden, és egyre rosszabb eredményeket értem el a nemzetközi viadalokon. Azt hiszem, a tavaly augusztusi gabalai Világkupán sikerült fejben megérkeznem, akkor tudtam eljutni oda, hogy már minden idegszálammal akartam és tudtam versenyezni.
– Ahogyan most az Európa-bajnokságon is.
– Pedig nem volt egyszerű. Egy hazai rendezésű világversenynek megvan a jó és rossz oldala is. Én már százötven nappal a kontinensviadal előtt elkezdtem a felkészülést, valójában minden jó ütemben haladt, egészen januárig, amikor is a második válogató előtt tönkrement a fegyverem. Azon a versenyen Péni István tartalékpuskájával lőttem, nem túl jól, de ahhoz elég volt, hogy sikerült bekerülnöm a csapatba. Aztán megérkezett az új fegyverem a Walther cégtől, és megváltozott minden.
– Miben más ez a puska?
– Viccesen hangzik, de már az első pillanatban kialakult közöttünk a lelki kötődés. A müncheni nemzetközi versenyen pénteken még a megjavított régi fegyveremmel lőttem, pocsékul. Nem jött vissza a bizalom. Az edzőm azt mondta, ilyen rosszul az új fegyverrel is lőhetnék, próbáljuk ki azt. Szombaton pedig 418,2 körös eredményt értem el, amivel a 8. helyen jutottam be a döntőbe. Elég volt a verseny előtt az a 24-25 próbalövés ahhoz, hogy ráhangolódjak erre a puskára. Ez elektromos sütésű, gyorsabb, tisztább, könnyebb vele tízeseket lőni.
– Azért ez a tudat, no és az Európa-bajnokságon elért eredménye visszaadhatta az önbizalmát.
– Szép fokozatosan visszajöttek a jó érzések, és igen, úgy érzem, biztonságot jelent ez a fegyver számomra a riói olimpia előtt.
– Hogyan építik fel a felkészülését az ötkarikás játékokra?
– Egyrészt elkezdek az ötvenméteres számokra is készülni, mert az utóbbi időben ez háttérbe szorult. Másrészt jönnek szép sorban a nemzetközi versenyek, áprilisban a riói tesztverseny, majd München és Baku, ahol szintén jó versenytapasztalatokat tudok majd szerezni.
– Nyilván az edzősködés – hiszen gyerekekkel is foglalkozik – most háttérbe szorul majd.
– A felkészülés az első, de a gyerekeimet sem szeretném elhanyagolni, az olimpiai céloktól függetlenül próbálok rájuk odafigyelni. Edzőként dolgozom, de ez nem munka, sokkal inkább hivatás számomra. Örülök, hogy abban a közegben élhetek, dolgozhatok, amit a legjobban szeretek. Nyilván a lövők nincsenek olyan anyagi helyzetben, mint más sikeres olimpiai sportág képviselői, és bár mi is kapunk támogatásokat, nem a lövészetből, inkább a lövészetért élünk.
– Ha a riói olimpiára gondol, mit lát ön előtt?
– Egy jól felkészült, kiegyensúlyozott Miskolczi Jucit, aki képes lesz a döntőbe verekedni magát. Fontos cél ez, hiszen példakép vagyok a gyerekeim számára. Már az Európa-bajnoki címem sokat jelentett nekik, a riói kvalifikációmmal újabb motivációt adtam számukra. Értük is versenyzek majd az olimpián.
