„Szív nélkül nem lehet olimpiát nyerni”

Csipes Tamara mélyről állt fel, s párjának, Molnár Ákosnak köszönhetően új utakra lelt.

– Furcsa ezt hallani, hiszen ötszörös világbajnokként utazott Rióba.
– De azokat tehetségből nyertem meg. És most elárulom, valójában én 2008-tól igazából nem is akartam kajakozni. Hogy miért? Mert Csipesnek lenni nem egyszerű ebben a sportágban. Folyamatosan azt hallottam, hogy apám testfelépítését, tehetségét, technikáját örököltem, és ez olyan kötelezettséggel járt, amely agyonnyomja az embert. Nekem mindenki azt sulykolta, hogy nem szabad elpocsékolnom ezt a tehetséget, és bár az ifjúsági korosztályig jól meg is éltem pusztán az adottságaimból, 2008-ban, amikor átléptem a felnőttek közé, megtapasztaltam, mekkora is a szakadék a két korosztály között. Én nem az a típusú versenyző vagyok, mint Kozák Danuta, Kovács Katalin vagy Janics Natasa, akik a tehetségük mellé bele is szerelmesedtek ebbe a sportágba. Irigyeltem is őket, mert hatalmas áldás ez egy versenyzőnek. Én végig úgy éreztem, hogy az apám miatt kajakozom, és mivel belenőttem ebbe a sportágba, nekem ezt akarnom kell. És ebből a „kell”-ből is születtek világbajnoki aranyak, most azonban minden más. Életemben először büszke vagyok magamra, mert nem úgy nyertem, mint egy robot.

– Mi volt az édesapja, Csipes Ferenc első szava Rióban a győzelem után?
– Természetesen valami kritika. Nem értette, hogy a táv első részében miért voltunk olyan lassúak. De én ezt már megszoktam tőle. És ezt csak azért csinálja velem, hogy jövőre is legyen motivációm. Amúgy ebben a szezonban sokszor hangot adott annak, hogy sokat és jól edzek, ami azért nem megszokott tőle. Ebből is érzékeltem, hogy jó úton haladok.

– A Csipes névvel járó érzéseit egyébként kivel tudta megbeszélni?
– Elsősorban az édesanyámmal, Orosz Andreával, aki szintén élsportoló volt, csak korán abbahagyta az úszást. És ő ezt nagyon megbánta. Pontosan ettől féltett engem is. Tudta, hogy a kezemben van a lehetőség, és nem akarta, hogy hasonló érzésekkel éljem le az életemet.

– Sokadszor hangzik el az, hogy „mi van az ön kezében”. Idén a válogatón megszorongatta Kozák Danutát is, aki egyesben hatalmas sikert ért el az olimpián. Danuta stabilan 1:46 körüli időket tud evezni, ön még nem került 1:47-en belülre soha 500 méteren, de a fejlődését látva akár jó kis párharc alakulhat ki önök között az elkövetkező években.
– Akár az is. De nekem ehhez tényleg százhúsz százalékot kell nyújtanom nemcsak az edzéseken, az életemben is. Csak így tudok tizedeket lefaragni. Idén mindenkit megleptem a szereplésemmel, de leginkább önmagamat, mert eddig azt hittem, ennél többet nem tudok beletenni. Aztán kiderült, igenis tudok, képes vagyok átlépni a határaimat. És ezt a jövőben is szeretném megtenni. Hogy ki mit gondol rólam, már régen nem érdekel. Az a fontos, hogy én mit akarok, én miben hiszek és hogy nekem mi az elég. Mert most már nem másokért, magamért kajakozom.