Speciálisan edzi a testét és a lelkét is

Hatvannyolc érmet, közte harminckét aranyat szereztek a magyar versenyzők az Abu-Dzabiban márciusban megrendezett speciá­lis olimpián. A dzsúdós Gátfalvi Vivien az egyik győztes, s az ő esetében is igaz: természetesen lényeges az eredmény, de talán annál is fontosabb, hogy a sportnak — is — köszönhetően teljes, sőt sikeres életet élhet.

Megdolgozott az aranyéremért Forrás: Facebook

– A speciális dzsúdó technikai elemekben különbözik a közismert, az olimpiai játékok műsorán is szereplő dzsúdótól, például nincs fojtás, és a dobások közül sem lehet mindegyiket alkalmazni – avatott be minket Vivien a választott sportága sajátos szabályrendszerébe, majd így folytatta:

– Oxigénhiánnyal születtem, a le- és felmozgató szemidegem le van bénulva, a tanulás nehezen ment. Eléggé antiszociális vagyok, de sokat változtam a sport hatására. 2014-ben kezdtem a SOFI Készségfejlesztő Iskolába edzésre járni. Speciális oktatásban részesülő gyerekek járhatnak ide, vannak köztük Down-kórosok, autisták is – felelte Vivien, aki öt éve sportol, így már rutinos versenyzőnek számít.

– Az első komolyabb versenyem a 2015-ös Európa-bajnokság volt Szentpéterváron, ahol két súlycsoportban is indultam, és mindkétszer aranyéremmel jöttem le a tatamiról. 2018-ban Ausztriában rendezték a nyári világjátékokat, ahol szintén aranyat szereztem, csakúgy, mint most Abu-Dzabiban a speciá­lis olimpián. Nehéz szavakba önteni, hogy ez milyen hatalmas boldogsággal tölt el, és persze nagyon sokat köszönhetek az edzőimnek – válaszolt kíváncsiskodásomra.

Megdolgozott az aranyéremért
Fotó: Facebook

Mint minden sportoló életében, az ő esetében is felmerül, miként egyeztethető össze a sportolás a tanulással, hiszen például az Abu-Dzabiban megrendezett viadal miatt három hetet hiányzott.

– A Tüskevár iskola gimnazistája vagyok, jövőre érettségizem. Nagyon megértő az igazgatóm és minden tanárom, szorítanak, amikor versenyre megyek. Jó érzés, hogy tudom, támogatnak. Természetesen nekem is meg kell írnom a dolgozatokat, néha ugyan csúsztatva, de legfeljebb ennyi kedvezményben részesülök – mondta mosolyogva. A további terveiről így beszélt:

– Mindennap edzek, ha mást nem, legalább fekvőtámaszokat nyomok és fel­üléseket csinálok, ezek a kötelező napi gyakorlatok, s a behúzásokat is tudom otthon gyakorolni gumikötél segítségével. Pihenésre nincs sok időm, mert vagy tanulok, vagy segítek a családi építkezésen, és a jogosítványt is szeretném megszerezni. Még sokáig szeretnék dzsúdózni, az érettségi után leteszem az edzői vizsgát. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a sportágat. Amikor kicsi voltam, nagyon sokat bántottak, de ez már csak a múlt. A sportolásnak köszönhetően nemcsak az izomzatom, az önbizalmam is megerősödött.