„Csak még egyet!” „Öltsünk sárga vagy zöld pólókat!” „Szurkoljuk ki a tizenharmadikat!”
Ilyen üzenetekkel bombázta tegnap délelőtt a Sopron Basket a közösségi oldalán a szurkolókat, így próbálta meg mozgósítani őket a női kosárlabda-bajnokság vélhetően utolsó mérkőzése előtt. Azért nem biztosan, mert a sportban olykor történnek csodák, ugyanakkor sok felesleges pénze lehet annak, aki úgy döntött, a három győztes meccsig tartó párharc harmadik találkozóján 2-0-ás soproni vezetésnél az idegenben játszó Diósgyőrre fogad…
A címvédő kiemelkedik a mezőnyből, a hazai sorozatokban minden mérkőzését megnyerte ebben az idényben – cseppet sem mellesleg bejutott az Euroliga négyes döntőjébe is –, története során a tizenharmadik bajnoki címe küszöbén állt, és sorozatban ötödször készült felállni a képzeletbeli dobogó tetejére.
És a küszöböt át is lépve fel is állt.
Fotó: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba
Különösebben nem volt nehéz dolga, mert a diósgyőriek szemlátomást nem is hittek abban, hogy lehet keresnivalójuk ezen a találkozón. Ziccereket hibáztak, féltek a palánk alatt, az első negyedben mindössze hét pontig jutottak – mind a hetet Mokango szerezte – a házigazda huszonkettőjével szemben, és ezzel már ekkor eldőlt a mérkőzés. A címvédőnek még egy csapnivaló, 9-14-es második játékrész is belefért. A soproniak egyébként hallgattak a felhívásra, sárgába és zöldbe öltözve megtöltötték a lelátót, csak a DVTK szurkolóinak fenntartott szektorban akadt üres hely, és az ünneplésre várva remek hangulattal támogatták a védekezésben nagyon magas szintet nyújtó, támadásban viszont feltűnően pontatlan kedvenceiket. A harmadik tíz perc derekára már húszra nőtt a különbség, és bár a vendégek derekasan harcoltak, a Sopron végül nyert 67-53-ra, és a Novomatic Arénában kezdődhetett a fieszta.
Utoljára hat éve lett első veretlenül a Sopron, azóta a bajnokság erősebb és kiegyensúlyozottabb lett, így ennek a sikernek igen magas az értéke, különösen ha hozzátesszük a bravúros nemzetközi szereplést is. A tegnap az ünnepé volt, de a klub vezetői mától már foglalkoznak a jövővel is, amely egyelőre tele van kérdőjellel. Az biztos, hogy néhány légiósukat nem tudják megtartani, de ez nem is cél, fontosabb, hogy nagyobb teret kapjanak azok a tehetséges magyar fiatalok, akik eddig kevesebb lehetőséghez jutottak. A bajnokság és a Magyar Kupa számukra egyáltalán nem másodlagos az Euroliga mellett, elsősorban ezek megnyerése mellett szeretnék a csapat helyzetét stabilizálni a nemzetközi porondon, pontosan tudva, hogy a legrangosabb sorozatban az utóbbi két kiírás Final Four-részvétele inkább bravúr volt, mint realitás.
