Meg kell előzni az aggodalmakat

A magyar jégkorong-válogatott keddi, második mérkőzésén lényegesen jobban játszott, mint a hétfői elsőn, kevesebb gólt is kapott (öt helyett hármat), viszont ugyanúgy csak egyet ütött, így Fehéroroszország ellen sem lehetett más, mint vereség a vége (3-1). Ma a szintén nullapontos Litvánia az ellenfelünk (8.30, tv: Sport 1), a bennmaradás biztosítása a tét.

A kapitány szerint csúnya gólokkal, kapuba passzírozott korongokkal is nyerhetünk Forrás: MJSZ/Mudra László

Többszörösen szerencsétlen mérkőzés volt. Egyértelműen a mieink irányították a játékot, ám az ötödik percben Vay Ádám – ne szépítsük – potyagólt kapott. A folytatásban is küzdött becsülettel a magyar válogatott, de képtelen volt betalálni, illetve már csak 3-0-s hátrányban, amikorra már eldőlt a találkozó. Vállalható meccs, vállalható vereség, de a lényegen mit sem változtat: két forduló után pont nélkül áll a csapatunk.

Csakúgy, mint Szlovénia és mai ellenfelünk, Litvánia. A szlovéneknél hiába villog Anze Kopitar, egy fecske a mai hokiban már nem csinál nyarat: a Koreai Köztársaság 1-3-ről fordítva 5-3-ra verte délnyugati szomszédainkat; tegnap a házigazda Kazahsztán pedig esélyeshez méltón 3-1-re Litvániát.

Két forduló után tehát kettészakadt a mezőny, Kazahsztán, Korea és Fehéroroszország két-két nyert meccsel hat-hatpontos, Magyarország, Szlovénia és Litvánia pedig pont nélküli. Természetesen még eztán se zárjuk ki a meglepő fordulatokat, de a jelenlegi állás mégiscsak kijelöli a célokat a folytatásra: az élen álló trió a feljutást érő két helyért, a hátsó hármas pedig a kiesés elkerüléséért küzd. A litvánok elleni mai összecsapás tétjét nem is kell különösebben ecsetelni: ha nyerünk, a folytatásban nincs ok az aggodalomra.

A kapitány szerint csúnya gólokkal, kapuba passzírozott korongokkal is nyerhetünk
Fotó: MJSZ/Mudra László

– A góllövésben kell előrelépnünk, több olyan helyzetet kell kialakítani, amiből lehet valamilyen lehetőség, legyen forgalom a kapu előtt, érkezzünk a kipattanókra, és csúnya gólokat szerezzünk – mondta Majoross Gergely, válogatottunk szövetségi kapitánya még a beloruszok elleni vereség után. A tegnapi edzést követően Szilassy Zoltán másodedző a további teendőket tudományos igényességgel ecsetelte az Nso.hu-nak nyilatkozva: „A mai edzésünk nem taktikai volt, az élettani szempontok voltak a fontosak, hogy a salakanyag távozzon egy rövid korcsolyázással, meglegyenek a lövésgyakorlataink, a mozgásaink, izzadjanak meg a játékosok. A fő események az értekezleteken zajlanak: az opcióink megvannak, az összeállítás formálódik. A jelenlegi legjobb huszonkét egészséges magyar hokis van itt, őket bármilyen összetételben feltehetjük a pályára.”

Hétköznapi nyelven ebből azt olvashatjuk ki: valószínűleg változik a sorok összetétele. Kétségtelen, valami újdonsággal kell előállni, másfelől viszont nincs titkos tartalék a keretben. A mélyreható elemzésnek még nincs itt az ideje, de éppen az a fő gond, hogy meghatározó, a mérkőzések eldöntésére képes játékost a magyar hoki az elmúlt években nem tudott kinevelni.

Litvánia ellen így is mindenképpen a mieink az esélyesek. A baltiak tavaly kerültek fel ebbe az osztályba, a jégkorongéletük olyan adatokat mutat, mint a miénk bő évtizede (kétezer játékos, hat fedett pálya), ráadásul ők lesznek fáradtabbak, hiszen tegnap is pályára léptek. Ám van egy olyan emberük, amilyen nekünk még soha nem volt és egy darabig még nem is lesz: Dainus Zubrus lehúzott húsz idényt az NHL-ben, s majd 1400 meccsen több mint 600 pontot termelt. Ugyan már 40 éves, nincs is csapata, a litván szövetség elnökeként erősíti a válogatottat, de még mindig felsőfokon. Mondani sem kell, szívügye a litván hoki, amelyet kis túlzással egyedül virágoztatott fel.

Legmélyebb tiszteletünk mellett is ma gratulációt remélünk tőle.