– Még a pénteki stadionavató előtt beszélgetünk, ezért így kell kérdeznem: ott lesz az eseményen?
– Igen, természetesen ott a helyem, régóta várunk erre a pillanatra. Remélem, nem jön közbe semmi sem, s az egészségem is rendben lesz.
– Mit jelent önnek, hogy újjászületik az Illovszky Rudolf Stadion?
– Hatalmas örömöt. Csodálatos éveket töltöttem ott, Rudi bácsit pedig második apámként tiszteltem, örülök, hogy róla nevezték el a stadiont.
– Ha már ezt említi, az életrajzi források megjegyzik, hogy Talián Sándorként látta meg a napvilágot. Miért vette fel a Zombori nevet?
– Nem én, még apám döntött így, aki szintén labdarúgó volt, a PVSK-ban játszott. Akkoriban divat volt a futballban jól hangzó, mondjuk így, művésznevet választani, nem tudom, apámnak miért éppen a Zombori név tetszett meg. De nem bánom, hogy így döntött, hiszen én is ezen a néven váltam ismertté.
– S később a fia, Zalán is. Tehát háromgenerációs futballistacsalád az önöké.
– Igen, s erre nagyon büszke vagyok. Ahogy apám, én sem bántam, hogy a fiam is labdarúgó akart lenni, s támogattam ebben a törekvésében.
– Mint oly sok neves labdarúgóé, az ön pályafutása is Pécsett indult. Hogyan s később miként került a fővárosba?
– Az én gyerekkoromban még szinte minden fiú futballista akart lenni. Már kisgyerekként a Pécsi Dózsa igazolt játékosa voltam. Szépen lépkedtem fölfelé, mígnem a felnőttcsapatban is alapemberré váltam. Az volt az álmom, hogy válogatott játékos legyek, oda azonban lényegében csak a fővárosi csapatokból lehetett eljutni. Ezért amikor Illovszky Rudolf és Raduly József lejött hozzám Pécsre, s hívtak a Vasashoz, egy percig sem gondolkodtam.
– Ez 1975-ben történt, s még abban az évben be is mutatkozott a válogatottban, a következő idényben bajnoki címert nyert a Vasassal, majd tagja volt az 1978-as világbajnokságra kijutott válogatottnak. Minek köszönhetően robbant be a legjobbak közé?
– Nagyszerű társakkal futballozhattam együtt. A Vasasban a csatársorban Kovács István, Izsó Ignác és az abban az idényben gólkirály Várady Béla ontotta a gólokat, a középpályánk is erős volt Gass Istvánnal, Müller Sándorral, a védelmünkre, a Török Péter, Hegedűs Béla, Komjáti András, Kántor Mihály négyes fogatra sem lehetett panasz.
