Bíró Attilától azt kérdeztem, hogyan lehet ép ésszel kibírni egy ilyen balszerencsés körülmények között elveszített meccset.
– Hát, nehezen. Az elején jobbak voltak az ausztrálok, de aztán kiegyenlítettünk, majd a végén még egyszer visszajöttünk háromgólos hátrányból, de kihagytuk a lehetőségeket ahhoz, hogy akár egy döntetlenre, ötméteres-párbajra mentsük a meccset. Nem tudom, melyik a jobb, így vagy úgy kikapni. Minimálisan voltak jobbak az ausztrálok, illetve nem is voltak jobbak. Ami tény, hogy a világligához képest, ahol hatodikok voltunk, határozottan előreléptünk. Ha azt vesszük, hogy a kezdőcsapatomból két játékos kiesett erre a világbajnokságra, a legjobb védőnk, Szűcs Gabi, gerincsérv miatt, Rebecca Parkes pedig törött ujjal játszott, valóságos hősként, mert még gólt is dobott. De így is kevesebbet tudtam őt játszatni. Magyari Alda a jövő nagy kapusa, ma azért kezdett, mert Gangl Edinának nem nagyon ment a spanyolok ellen. De hát Aldának is kell még egy kis rutin. Ott vagyunk a világ négy legjobb csapata között, de nyilván csalódott vagyok az elvesztett bronzérem miatt. Lesz még két lehetőségünk kijutni az olimpiára, először a januári budapesti Eb-n, majd utána a világselejtezőn. Nem is kérdés, hogy ott leszünk Tokióban.
Női vízilabda bronzmérkőzés:
Magyarország-Ausztrália 9-10 (3-3, 3-4, 1-1, 2-2 )
Góldobóink: Keszthelyi 3, Gurisatti 2, Leimeter, Csabai, Parkes, Szilágyi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!