Új otthonban halhatatlan lelkek

Raduly József, a tágabban értendő Aranycsapat velünk élő, 92 éves legendája elvégzi a kezdőrúgást, miközben a közönség a lelátón helyet foglaló Mészöly Kálmánt és társait élteti. Nem csak a Vasas-drukkereknek volt torokszorító jelenet. Ha ki kell emelni egyet, akkor ez volt a pillanat, amikor felavatták a hatszoros magyar bajnok Vasas újjáépített otthonát, az Illovszky Rudolf Stadiont.

A klub utánpótláskorú játékosai is pályára léptek a nagy napon Fotó: Mirkó István

– Engem is megrohantak az emlékek – mondta az érdeklődésünkre Komjáti András, a Vasas máig utolsó, ­1977-es bajnokcsapatának játékosa, aki 433 NB I-es fellépéssel a klub rekordere.

– Amikor először 1970-ben, csupán tizenhat és fél évesen beléptem az öltözőbe, ahol remegő lábakkal olyan legendákat köszönthettem, mint Mészöly, Farkas, Ihász. Aztán a meccsek, a nagy csaták, amelyeket a régi stadionban vívtunk. Jó érzés, büszke vagyok arra, hogy én játszottam a legtöbbször a csapatban, fiatalon gondolni sem mertem erre.

Az öregfiúk után a színészek, pártolók léptek pályára a fiatalok ellen – fordított sorrendben talán jobb lett volna. Majd archív felvételen játszották be Illovszky Rudolfot, aztán Kocsis Dénes musicalszínész előbb a vendég Dunaszerdahely tiszteletére elénekelte a Nélküledet, majd a Vasas-himnuszt. A színészválogatott forrósította a hangulatot, őket követve Hegyi Iván, a Vasas kommunikációs igazgatója idézte meg a dicső múltat. Elénekelték a magyar himnuszt, s már csak a legfontosabb aktus volt hátra. Szilágyi Áron, a Vasas kétszeres olimpiai bajnok kardvívója szavakkal, Raduly József pedig tettel, a kezdőrúgással felavatta az új stadiont. (Eztán következett a DAC elleni ­meccs, amely a hazaiak 2-0-ás győzelmével ért véget.)