Kopasz Bálint jövőre akár duplázhat

Öt arany-, négy ezüst- és három bronzérem, az olimpiai futamokra szűkítve ugyanez a számsor kettő-egy-egy, az éremtáblázaton a harmadik, illetve az első hely; és persze tizenkét tokiói kvóta. Ez a magyar csapat mérlege a vasárnap véget ért szegedi kajak-kenu világbajnokságon. Nem kiugróan jó, de nem is lesújtóan rossz: átlagosan megfelelő. Benne szenzációs (mindenekelőtt Kopasz Bálint és a női négyes sikere), illetve magyarázatra szoruló (Kozák Danuta, valamint a férfi kenusok) teljesítményekkel egyaránt.

A női kajak négyes meggyőző volt a szegedi vb-n Fotó: Mirkó István

Kopasz Bálintnak valószínűleg az jelentette a legnagyobb megpróbáltatást az egész világbajnokság alatt, amikor a rajongók, valamint az újságírók órákon át nem hagyták szabadulni. Becsületére legyen mondva, ezt a feladatot is egészen jól elviselte. Igen, elviselte, mert ő nem a közösségi médiában szüntelenül posztoló korunk hőse alkat, hanem ízig-vérig sportember.

Aki mindent a kajakozásnak rendel alá; nem csak beszél róla, valóban tudományos módszerek alapján edz, pihen és táplálkozik, nem enged meg magának csekély kilengést sem, a szabadsága alatt sem bulizik vagy a tengerparton élvezi az édes semmittevést, hanem az Alpokba megy túrázni, smaragdra vadászni.

Ez a munka, ez a mentalitás huszonkét éves korára meghozta a gyümölcsét: ő a kajak-kenu legbecsesebb, legnagyobb presztízsű versenyszámának, a kajak egyes ezer méternek a legjobbja.

A női kajak négyes meggyőző volt a szegedi vb-n
Fotó: Mirkó István

A kajakkirály. Szegeden mindent erre tett fel, de jövőre, Tokióban azonban többet vállalhat, és így többet nyerhet. Nyílt titok, hogy mellé (helyesebben elé, mögé) kerestetik társ a K–2 1000-es egységbe, s az sem vitás, hogy Dombvári Bence a legesélyesebb jelölt, aki Szegeden K–1 500-on az ötödik helyével tulajdonképpen megállta a helyét.

A férfi kajakosoknál továbbra is a K–4 500-as egység körül forr a víz. A vb-n a kvótaszerzés volt a cél – az ötödik hellyel ezt teljesítette a kvartett –, mostantól az a kérdés, milyen összetételben induljon a hajó az olimpián.

– Nem vagyok maradéktalanul elégedett, másfelől viszont nagy teher került le rólam – mondta az érdeklődésünkre Tótka Sándor, a négyes rangidős embere. – Belém égett Kammerer Zoli 2011-es nyilatkozata, amikor ugyanitt, a szegedi kvalifikációs vb-n a négyes csalódást keltő hetedik helye után azt mondta, hagyják őket békén, megvan a kvóta, jövőre minden más lesz. Így is történt, ezüstérmesek lettek.

Más összetételben, tegyük hozzá. Meglátjuk, mit hoz a következő év, de idén a magyar négyes nagyon messze volt az első két helytől. Ez az egység azért is kulcsfontosságú, mert aki benne ül, a kvótaszűke miatt annak szinte kötelező más számban is indulnia.

Más szempontok szerint bár, de női kajakban is a négyesből kell kiindulni. Egyszerre megkönnyíti és megnehezíti a válogatást, hogy a hölgyek ezúttal Kozák Danuta nélkül nyertek, méghozzá meggyőzően.

– Akkor sem leszek csalódott, ha jövőre nem jutok ki az olimpiára. – Friss világbajnok ritkán szokott így értékelni, Gazsó Alida Dóra a tizenkilenc évesek romlatlanságával mégis így nyilatkozott. Vezérevezősként vette ki a részét a sikerből, bizonyítva, hogy komoly feladatokat is rá lehet bízni. Természetesen Kozák szándéka, formája jövőre is alapvetően meghatározza a lehetőségeket.

– Az önbizalmammal volt gond, lelkileg nem voltam elég stabil. Hiába dolgoztam rengeteget ebben az évben is, a versenyeken valamiért ez nem jött ki, s ezért nem tudtam elkapni a fonalat. Korai lenne bármit is mondani a jövőre nézve. Először pihenni szeretnék – összegzett megfontoltan, a szavakat egyesével meggondolva. Az idei vb balul sült el az ötszörös olimpiai bajnoknőnek Szegeden, de harminckét évesen hiba lenne leírni őt.

A női kenut pipálhatjuk ki a legkönnyebben. Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső immár állócsillag, jövőre valószínűleg nemcsak ötszáz párosban indulnak, hanem a duplázás lehetőségével élve mindketten kétszázon is. A hiányzó harmadik kvótára innen nézve nincs is szükség.

A férfikenu már komolyabb fejtörésre ad okot. Nemhogy kvóta nélkül maradtak a mieink, az olimpiai futamokban (C–1 és C–2 1000 m), még döntőbe sem jutottak. Ha akarunk, találhatunk mentő körülményt – Kiss Tamás peches középfutamba került, Dóri Bence közvetlenül a verseny előtt betegedett le, ezért Mike Róbertnek kellett a helyére beugrani a párosba – de az összkép akkor is sötét.

– A magyar kenusok nem vállalják azt a munkát és stílust, ami manapság eredményre vezet. Még mindig erős a szakmai féltékenység az edzők között, ami gátja az előrelépésnek. Húsz évvel ezelőtt Fürdök Gáborral fahajóban, falapáttal eveztünk három harmincat ezren, azzal az idővel most is döntőbe lehetett volna kerülni – füstölgött Hüttner Csaba szövetségi kapitány. Aztán kicsit megenyhülve hozzátette, a kettesben továbbra sem reménytelen a kvalifikáció, mert csak olyan nemzetek előzték meg a mieinket, akik végül kvótához jutottak.

Ezzel együtt jövőre aligha a férfi kenusok írják tovább a magyar sikertörténetet. Hanem várhatóan továbbra is a kajakosok, s Kopasz Bálintnak köszönhetően már nem feltétlenül csak a hölgyek.