– Hajrá!
– Magyarok!
Ugyanúgy szólt a koreográfia, mint máskor. Az előénekes elkurjantotta magát, s a többiek kórusban feleltek. Csak éppen pöttöm gyerekek hangoltak így.
Mérgelődtünk azon, hogy zárt kapuk mögött kell fogadnunk Azerbajdzsánt, de tényleg minden rosszban van valami jó is. S ha az európai szövetség szigorával olykor nem is értünk egyet, azt se hallgassuk el, remek döntés volt a zárt kapus büntetés enyhítése ettől az évtől oly módon, hogy tizennégy év alatti gyerekek korlátlan számban bejöhetnek a stadionba. Ők aztán tényleg nem tehetnek arról, hogy a felnőttek megfeledkeznek magukról.
A gyerekek ráadásul pontosan tudták, hogy mi a dolguk: még sohasem volt olyan hangzavar a Groupama Arénában, mint tegnap este. Szüntelenül harsogott egyszerre több ezer vuvuzela – már értjük, a dél-afrikai vb-n miért lázadtak fel a szurkolás ezen formája ellen többen is –, s amikor a bíró a srácok szerint tévesen ítélt, a fütty sem maradt el. Szerencsére inkább tapsra volt okuk.
Marco Rossi szombaton azt mondta, a spliti 3-0-s kudarc, egyesek csapnivaló teljesítménye ellenére sem húzza ki egyetlen játékosa nevét a bizonyos noteszából, mégis jelzésértékű volt, hogy Kádár még a cserék között sem kapott helyet. Bekerült az eltiltását letöltött Baráth, Kovács István és a kisebb sérüléséből szerencsésen felépült Szoboszlai. Így állt fel tehát a magyar válogatott: Gulácsi – Lovrencsics, Baráth, Orbán, Korhut – Vida – Dzsudzsák, Kovács, Szoboszlai, Sallai – Szalai.
Régi igazság, egy csapat úgy futballozik, ahogy hagyják, s az azeriek tegnap hagyták a mieinket, Dzsudzsákék az első perctől kezdve fölényben játszottak. S már a tizedik percben megszerezték a vezetést. Éppen a csapatkapitány szöglete után a kipattanó labdát Korhut közel harminc méterről kapásból, gyönyörűen leszorítva bombázta a bal alsóba. Korhut huszonegyedik válogatottmeccsén az első, még inkább az élete gólját rúgta. Több lehetőségünk volt ezután is, de az első félidőben nem sikerült növelni az előnyt.
Fotó: Mirkó István
A második félidő már korántsem hozott örömjátékot. Kevesebb helyzetet dolgoztunk ki, ráadásul Lovrencsics után Korhut is „besárgult”, egyikük sem játszhat majd Cardiffban. A vége felé már nagyon néztük az órát. S a hosszabbításban csak a játékvezetőnek köszönhetjük, hogy nem egyenlítettek az azeriek. Szabadrúgás, fejes, Gulácsi belekapott, Musztafazade mellkassal a hálóba terelte a labdát, de a holland Higler sporttárs – hála néki – kezezést látott. Kész szerencse, hogy az Eb-selejtezőkön nincs videóbíró. Maradt tehát az 1-0. Kínkeservesen bár, de hoztuk a kötelezőt.
