„Super Kenny! Super Kenny! Hej, hej!” Már csaknem egy órája befejeződött az FTC–Fehérvár rangadó, de még mindig zengett a Groupama Aréna vegyes zónája előtti térség vagy két tucat örömittas fiatal kórusától. Illetve, az ittasságnak nem csupán az öröm volt az előidézője, de ennyi megbocsátható, főleg ha a messzi Heerenveenből és Groningenből érkeztek a srácok Budapestre. A kórus fonetikusan leírva így hangzott: „Szüperkeni, szüperkeni, hej, hej!” Merthogy a hollandban az u ü-nek ejtendő.
Azt nem állítanám, hogy kizárólag Kenny, azaz Kenneth Otigba kedvéért tették meg a csaknem kétezer kilométeres utat Hollandia Friesland tartományától fővárosunkig, de – ahogy az egyik jókedvű fickó, Huub elárulta – ha már eljöttek felfedezni az Európa-szerte híres romkocsmanegyedet, akkor nem mulaszthatták el a találkozást kedvencükkel.
Merthogy Otigba még mindig kedvenc Heerenveenben, ahol 2008 és 2014 között hat évet töltött, és mivel szombaton kimondottan jó játékkal győzött a Fradi, a kadunai születésű, 27 éves védőnek kettős oka volt az örömre. (Otigba földije minden idők egyik legnagyszerűbb nigériai labdarúgójának, Rashidi Yekininek, a „kadunai bikának”.)
– Hát erre aztán nem számítottam – ismételgette gyanúsan csillogó szemmel szelfiző rajongói gyűrűjében a meccsen remekül játszó centerhalf.
Amúgy nemcsak Otigba remekelt, hanem a Ferencváros valamennyi játékosa. Az első perctől az utolsóig uralta a meccset a házigazda, és az a csoda, hogy az 51. percig kellett várni Zubkov vezető góljára, amely a mezőny talán legjobbja, Tokmac beadása után született. Hogy csupán 1-0 lett a végeredmény, az Kovácsik kapus bombaformájának tulajdonítható, a fehérvári kapus még Isael büntetőjét is kivédte.
A vendégeknek jóformán egyetlen épkézláb támadásra sem futotta, a Fradi lassan úgy kiemelkedik az NB I mezőnyéből, mint a Premier League-ben a Liverpool. Igaz, még nincs 25 pont előnye, de ugyanúgy előre átadható Tokmacéknak az aranyérem, ahogy a szigeten Hendersonéknak.
Fotó: Kurucz Árpád
A meccs utáni sajtóértekezleten olyasmi hagyta el Szergej Rebrov száját, ami talán még sohasem. – Élveztem a csapat játékát – vallotta be a derék munkát végző ukrán tréner, akit legendás visszafogottsága azért még ezekben a már-már ünnepi pillanatokban sem hagyott el. – Igen, jól gondolják, nem mondom azt, hogy már megnyertük a bajnokságot, arra figyelmeztetem a játékosaimat, hogy a következő fordulóban Mezőkövesden kemény rangadó vár rájuk.
