Csak kedden jelentették be, de a letartóztatás még január 18-án történt: elfogták Carlos Alberto Salazart, Kolumbia leghírhedtebb heroinkereskedőjét. Salazart szülőföldjén, Pereirában csípték fülön az Hernán Ramírez Villegas stadion pénztáránál, amikor jegyet próbált venni a Kolumbia-Argentína olimpiai selejtező mérkőzésre.
Salazar elképesztő gazdagságban élt az ebül szerzett pénzből, mindennap más luxusautóban látták, kétszer egymás után nem aludt ugyanabban az ötcsillagos hotelban, tucatnyi nővel rendezett orgiákat, nem tudta már, hogy mit csináljon jó dolgában. Kaviárt evett libamájjal, Dom Perignon pezsgőben fürdött, nem volt olyan földi jó, amit ne tudott volna megszerezni.
Ő mégis a legplebejusabb szórakozásra vágyott, ami a kolumbiai utcagyerekek talán egyetlen öröme.
Futballmeccsre akart menni.
Nem tehetett róla, bolondult a futballért, a kolumbiai nemzeti színek viselőiért, a világ minden kincséért sem hagyta volna ki az Argentína elleni olimpiai selejtezőt. Amit ráadásul szűkebb hazájában, a „Kávétengely” (Eje Cafetero) központjában, Pereira városában rendeztek, fenn az Andok lankáira felkúszó kávéültetvények között. Direkt ezért a meccsért lopakodott haza Mexikóból inkognitóban, kockáztatva a lebukást is. Egy Kolumbia–Argentína rangadóért semmi sem drága.
Ahogy a közleményből tudjuk, le is bukott. Felismerték a pénztárnál, jöttek a rendőrök, letartóztatták. Van ilyen. Az ember a szenvedélyéért mindenre képes. A tragédia nem ez. Hanem az, hogy késő este az őrszobán közölték vele: Kolumbia 2-1-re elveszítette a mérkőzést.
