A semmit csinálni száz százalékon

A magyar kosárlabdában nem a halasztást választották, hanem idő előtt, eredményhirdetés nélkül befejezték a bajnokságokat a koronavírus miatt. A sportág egyik női ikonja, a 35 éves Fegyverneky Zsófia így elesett attól, hogy megszerezze a tizenharmadik aranyérmét, amelynek megnyerésére csapata, a Sopron Basket toronymagasan esélyes volt.

A Sopron csapatkapitányának fáj, de megérti a szövetség döntését Fotó: Havran Zoltán

– Az első reakciója a csalódottság volt. Megemésztette már a március 17-én született döntést?

– Az nem lehetett kérdés, hogy véget kellett vetni a bajnokságnak. A zárt kapus meccseknek nem lett volna értelmük, ráadásul minket, játékosokat az üres lelátók sem védtek volna meg a fertőzéstől. Ezzel együtt fájt, hogy nem hirdettek eredményt, mert egész biztosan meglett volna az újabb bajnoki címünk. Itthon uraltuk a mezőnyt, az alapszakaszban mindössze egyetlen vereségünk volt, és aki reálisan értékeli az idényt, az nem is mondhat mást. Ugyanakkor tudom, a szövetségnek ennél több szempontot kellett figyelembe vennie. Mi, nők például április végén zártunk volna, ám a ­férfiak idénye rendszeresen június második feléig tart, az pedig furcsa lenne, ha nálunk eredményt hirdetnek, náluk pedig nem. Szóval, bármennyire is fáj, el kell fogadni a döntést.

– Hogyan tudja értékelni egyáltalán ezt a csonkán maradt bajnoki időszakot?

– A történtek ellenére elégedetten. Jól bírtuk a kettős terhelést, az Euroliga mellett kiválóan összpontosítottunk a hazai mérkőzésekre is, magabiztosan vezettük a tabellát, és szerencsére a Magyar Kupa döntője még belefért az idénybe, annak a megnyerésével ezúttal sem maradtunk trófea nélkül. Pedig a finálé előtt sokan temettek minket, mondván, nem vagyunk éppen csúcsformában, de mi megmutattuk, hogy ­mennyi erő lakozik bennünk.

– A nyáron a sztáredző mellett sztárjátékosok is távoztak a csapattól, a vezetők a korábbiaknál szerényebb célokról beszéltek. Ezek szerint a Sopron többet nyújtott a vártnál?

– Ezt azért nem mondanám, mert tudtam, hogy a keretből ki mire képes, és számítottam rá, hogy továbbra is jók leszünk. Sőt ha néhány kulcsjátékosunk nem esik ki hosszabb időre sérülés miatt az idény derekán, még eredményesebbek lehettünk volna, az egyetlen bajnoki vereségünket is ebben az időszakban, december elején szenvedtük el Pécsett. Itthon ez csupán ezzel a következménnyel járt, inkább az Euroligában éreztük a sérültek hiányát.

A Sopron csapatkapitányának fáj, de megérti a szövetség döntését
Fotó: Havran Zoltán

– Az nem okozott csalódást, hogy a legutóbbi két évben a négyes döntőbe jutottak az Euroligában, most viszont a csoportkör túléléséért harcoltak?

– Tizenhét éve játszom az Euro­ligában, és sohasem szerepeltem ennyire kiegyensúlyozott, a végsőkig kiélezett csoportban. Hat győzelemmel korábban rájátszásba lehetett jutni, most ennyivel nem, ám ne felejtsük el, ezzel együtt is alakulhatott volna másként, de az utolsó meccsünkre a járvány miatt már nem álltunk ki.

– Az előző két esztendő kiemelkedő hazai és nemzetközi sikereit a világhírű edzővel, Roberto Iníguezzel érték el, akinek a helyére egy kezdő magyar, Gáspár Dávid érkezett. Neki hogyan sikerült megtalálnia a közös hangot a csapattal?

– Nálam ő az év felfedezettje. Nehéz örökséget vett át, de tökéletesen kezelte, sokat nyertünk az érkezésével. Az első Euroliga-szezonjában végig higgadt tudott maradni, remekül meccselt, és nagyon örülök, hogy a klub talált egy ennyire felkészült fiatal edzőt, aki ráadásul magyar is.

– A bajnokság vége óta hogyan telnek a napjai?

– Két hete nem mozdultam ki a házból, remélem, hamar vége lesz ennek a szörnyűségnek. Tudom, nem mindenki teheti meg, hogy nem megy el otthonról, de remélem, azok a szerencsések, akiknek ez megadatik, meg is teszik. Minden előírást betartok, és ahogy az edzéseken vagy a meccseken mindig mindent beleadok, most a semmit kell száz százalékon csinálnom. Egyénileg, a kertben mozogva igyekszem magamat karbantartani, az pedig a jó a rossz­ban, hogy állandóan együtt lehetek a férjemmel és a kisfiammal.

– Az eszébe sem jutott a döntés hallatán, hogy visszavonul?

– Élő szerződés köt a klubhoz, de még csak nem is gondoltam rá. Kell ez a tizenharmadik aranyérem!